Abaújalpár törpe zsákfalu, írásos dokumentumban először 1330-ban említik Alpar néven.
Alacskát először 1280 körül említik oklevelek egy perrel kapcsolatban, temploma a pápai tizedjegyzékben pedig 1330-ban szerepel. Más források szerint viszont Alacskának már a 12. században volt temploma.
A régi Borsod nevű falu 1950-től Edelény része, már az őskor óta lakott volt. Régészeti feltárások bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarok földvárat, és mellé jelentős települést is építettek ide.
A település a szlovák határ mellett áll, régi neve: Poszoba. 1906-ban kapta a Gömörszőlős nevet, utalva arra, hogy a falu szólóbirtok volt a történelmi Gömör megye részeként.
A kis falut először 1272-ben említik ’Ilsuafey’ alakban. A név szláv eredetű, jelentése: ’égerfákkal szegélyezett vízfolyás’.
Megyaszón már az őskorban volt település, első templomát 1000-1038 között építették István király idejében az Isten-hegyen, de ezt a tatárok 1240-ben elpusztították.
Régészeti adatok szerint már a kelták óta lakott hely volt, a falu nevét pedig először a Váradi Regestrum említi 1219-ben.
A templom legalább háromszor változott jelentősen. Az első a 12. században épült, rom alakban konzerválták.
A település neve a szláv eredetű ’rudo’ szóból ered, melynek jelentése: ’érc’. Oklevélben először 1299-ben említik, majd 1319-ben.
A település már 1200 körül királyi birtok volt. Középkori, gótikus temploma után 1332-ben pápai tizedet fizetett.
A települést először a 14. században dokumentálták okleveles iratok, de a Lászlófalvai családot említik korábban is.
Sajószentpéter az Árpád-korban már biztosan állt. első okleveles említése 1281-ből maradt ránk Senthpeter névvel.
Teresztenyét okiratban először 1272-ben említik, neve szláv eredetű, a trestené, ’nádas’ szóból származik. Zsákfalu, ami korábban virágzó település volt.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tepülés már a 12. században létezett. Királyi birtok volt, mert erdei, mocsarai miatt a honfoglaló magyarok nem telepedtek le itt.
