Sajólászlófalva
Észak-Magyarország
Miskolci
Borsod-Abaúj-Zemplén
Hunyadi János utca 2.
N 48° 10,885' E 20° 40,566'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1576 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1706; 1819-27 |
| Reformátussá lett: | 1576 |
| A templom besorolása: | műemlék |
A települést először a 14. században dokumentálták okleveles iratok, de a Lászlófalvai családot említik korábban is. Feltételezhető, hogy a település már az Árpád-korban létezett. A török uralom idején hódoltsági területként fizetett adót. A reformáció 1576-tól terjedt el a környéken, Sajólászlófalva előbb leányegyházként, majd 1706-tól önálló egyházként működött.
Templomáról is nagyon kevés ismeretünk van. Egyetlen adat, hogy az 1595-ös összeírás szerint a reformátusoké lett a középkori kőtemplom, amelyet 1706-ban újjáépítettek. Ez a kis templom ma már nem létezik. A jelenlegi parókia udvarában állt még 1808-ban, de már erősen megromlott állapotban. Ezért tőle száz méterrel távolabb 1819-27 között építették fel az új templomot, a nyugati homlokzatán 26 m magas tornyával együtt. Az új templomot 1828-ban szentelték fel.
Tiszteletre méltó, ahogy a település a templomáról gondoskodik. Közmunkások igénybevételével kitisztították, visszaásták egészen az eredeti alapjáig, támfalat emeltek abból a célból, hogy a mellette álló dombról ne jöjjön le a föld. Belül is munkálkodtak, ugyancsak önerőből és a közmunkásokkal együtt kimeszelték, rendbe tették a templomot. A járólapokat, a karzati lépcsőket és minden berendezési tárgyat eredeti formában őrizték meg. Mindezt műemlékes segítség nélkül végezték el.
A templom mennyezete egészen egyszerű, sematikus. Középkék alapon vörös keretes kartusok, melyeket az alaptól sötétebb kék lécek választanak el egymástól. Ez a puritánság megjelenik gyakran a borsodi templomokban.
A hajó déli bejáratánál a falon jobbra és balra 6-6 tábla, mindegyiken egyforma: életfák, a Paradicsom fái, amelyek dús termőföldből, hármas halomból indulnak fölfelé. Tövüknél cserjék, leveles indák nődögélnek. A fa szerkezete egyedi. Lombkoronája négy stilizált levélből áll, elhelyezkedése kiegyensúlyozott, átlósan tükörszimmetrikus. Az Életfa csúcsán a fölfelé mutató levél három elliptikus forma felé mutat, ami stílusegységben van a tábla elemeivel, és a Szentháromságot jelképezheti.
A padok előlapjain is a fa-szimbólum jelenik meg. Középen az Élet fájára, tőle jobbra és balra az Élet- és a Tudás fájának kettősére gondolhatunk. Az ornamentális jelképi üzenetet dúsan burjánzó föld hármas halma köti egybe. Szép megoldás, hogy a padsorok végén a falnál egy kimagasított, 6-6, magas táblafalon ismétlődnek meg a pad előlapok motívumai,
A festett táblák egyszerűek, könnyen olvashatóak, mértékletességük esztétikus, jelentésükben pedig bibliai gondolatot erősítenek meg.
