Gyülekezetünk számára ünnepnap minden keresztelő, hiszen a szemünk előtt jelenik meg a Szentlélek áldott gyümölcse. Maga a keresztelési liturgia is ezt az ünnepi emelkedettséget fejezi ki. Egy gyermek megkereszteltetésénél elengedhetetlen feltétel, hogy legalább az egyik szülő református és élő hitű keresztyén legyen. A keresztszülők esetében is fennáll ez a feltétel, hi­szen feladatuk éppen abban áll, hogy a szülők hitbeli nevelését kipótolják. Mindig imában kérjük az Úr segítségét, hogy rátaláljunk a megfelelő keresztszülőre!

Felnőtt keresztelés esetén nincs szükség keresztszülőkre, hiszen már önálló döntésre képes, hitre jutott emberről van szó.

Mielőtt megkereszteltetjük gyermekeinket, vagy részesülünk a keresztségben, érdemes egy kicsit elgondolkodni néhány kér­désen, amelyek személyesebbé teszik ezt az eseményt.

Például: Mit jelent számunkra a keresztség sákra­mentuma, mit jelent az életünkben Krisztushoz tartozni, keresztyénnek lenni?

Beszélgessünk olyan kérdésekről a házastársunkkal és a keresztszülőkkel közösen, hogy egyáltalán miért akarjuk megkeresztelni gyermekünket? Miben bízunk, milyen élete lesz a keresztség által? Mit tudunk mi tenni annak érdekében, hogy a keresztség ne csupán üres szimbólum legyen az ő életében, hanem átélhesse annak minden áldását?

Kérdezzük meg szüleinktől – vagy ha már nincsenek közöttünk, olyan rokonainktól, akik szemtanúk lehettek –, hogy milyen emlékek élnek a család emlékezetében a mi keresz­telé­sünkkel kap­cso­latban? Felnőtt keresztség esetén: ők milyen emlékeket őriznek a saját keresztelőjük kapcsán?

A személyes beszélgetések és gondolatok után, próbáljunk meg minél többet megtudni a keresztség lényegéről, az egyház tanításairól. Ehhez nyújt segítséget a következő rövid összefoglalás.

Jézus, miután elvégezte váltságmunkáját és feltámadott, többször megjelent a tanítvá­nyok­nak. Az egyik ilyen találkozásnál a következőket mondta: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent­léleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28,18-20

Mivel magától Jézustól kaptuk a keresztelés parancsát, és nem valamilyen egyházi zsinat vagy méltóság rendelte el, ezért mi reformátusok szentségként, más néven sákramentumként tekintünk rá, amelyet örömmel és Isten előtti felelősséggel szolgáltatunk ki. (Még egy ilyen szentségünk van, az úrvacsora szentsége.)

A sákramentum szó jelentése segít nekünk megérteni mi is történik a keresztelés során. Eredetileg hűségesküt jelentett. Az újonc katonák ezzel az esküvel fogadtak régen hűséget és engedelmességet vezérüknek. A keresztség alkalmával mi is ugyanezt tesszük Jézus felé.

A sákramentum két részből áll: jel és jelzett dolog. A keresztelésnél a jel a tiszta víz, amely segít megérteni a hittitkot (Jézus vére által megmosatunk bűneinkből). A jelzett dolog pedig, hogy Jézus váltsághalála következ­tében üdvössége van az embernek. Márk evan­géliumában ezt így olvashatjuk: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16).

Ahhoz, hogy Isten megelőlegezett kegyelme ne váljon hiábavalóvá a megkeresztelt gyer­mek életében, a szülők, a keresztszülők és a gyülekezet is fogadalmat tesz Isten előtt, hogy imádságban hordozzák életét, és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a gyermek hitben növekedjék (lásd: nyilatkozat és fogadalomtétel).

A keresztség szentsége által Isten egyházához, a megszenteltek közösségéhez tartozunk, és így részesül­hetünk a Szentlélek áldásaiban.

A keresztség nem egy pontszerű esemény, hanem egy egész életre szóló program. A keresztségünk (Krisztus megváltásának elfogadása) mindig emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus segítségével elhagyhattuk istentelen ó emberünket, hogy új emberként Isten szövetségében élhessünk. Mindez hatalmas vigasztalást és bátorítást ad számunkra, mert min­dig bizalommal és reménnyel teli szívvel fordulhatunk a mindenség Teremtőjéhez, a teremtett világ egyetlen Urához.

A keresztelők minden esetben a vasárnapi istentiszteletek keretén belül vannak megtartva. Nagytarcsán a római katolikus templomban 8.30-tól, Csömörön a gyülekezeti otthonunkban, a Magvető Házában (2141, Csömör, Emlékmű köz 4.) 10 órai kezdettel. Kérnénk a családot, hogy időben, min. 15 perccel a kezdés előtt már érkezzenek meg, hogy a részleteket újból átbeszélhessük a helyszínen.

A keresztelői liturgia a következő: a lelkipásztor köszönti a gyülekezetet és a keresztelésre érkezett családot. Közös énekkel (412. dicséret 2. verse – a régi énekeskönyvben a 329. dics.) adunk hálát mennyei Atyánknak. Fenn­hangon el­mond­juk az Apostoli Hitvallást, majd fogadalmat teszünk Isten színe előtt (a fogada­lom szövegét lásd a következő oldalon). A lelkipásztor imá­ban hálát ad Istennek a meg­keresz­telendőért és a szereztetési ige felolvasása után kiszolgáltatja a sákramentumot, majd megáldja a megkereszteltet és családját. A gyülekezet együttesen elénekli a 134. zsoltár 3. versét, ezzel kívánva áldást az új gyülekezeti tag életére és családjára.

Ezt követően az igehirdetéssel folytatódik az istentisztelet. Kivo­nu­láskor a kijárathoz állva a lelkipásztorral együtt fogadja a család az kivonuló gyülekezeti tagok jókívánságait.

Az apostoli hitvallás:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alá­szállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.                                           

A szülők és a keresztszülők nyilatkozata és fogadalomtétele gyermek­ke­resztség során:

Lelkipásztor a szülőkhöz és keresztszülőkhöz: Akarjátok-e, hogy gyermeketek a szent ke­resztség által az Atya-Fiú-Szentlélek Isten szövetségébe, a ke­resz­tyén anyaszent­egy­házba befogadtassék?

A szülők és keresztszülők válasza: „Akarjuk!”

Lelkipásztor a szülőkhöz és keresztszülőkhöz: Ígéritek-e, fogadjátok-e hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnő, a konfir­má­ció alkalmával ő maga önként tegyen vallást a Szent­háromság Istenbe vetett hitéről?

A szülők és keresztszülők válasza: „Ígérjük!”

Lelkipásztor a megkeresztelendőhöz: Kész vagy-e elfogadni Isten szövetségét és a szent keresztség által a keresztyén anyaszentegyház tagjává és Jézus Krisztus követőjévé lenni?

A megkeresztelendő válasza: A Szentlélek segítségét kérve, igen.

Fogadalom (ezt a részt tagolva előre mondja a lelkész és a megkeresztelendő hangosan utána mondja):

Én, ................................... (teljes név), ígérem és fogadom, hogy Jézus Krisztusnak igaz követője, református keresztyén anyaszentegyházunknak egész életemben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatkész tagja leszek.

Lelkipásztor a gyülekezethez: Ígéritek-e, hogy ezt a kisgyermeket szeretetben és imád­ságban hordozzátok, és a szülőknek, keresztszülők­nek minden segítséget megadtok ahhoz, hogy őt hitben nevel­hessék?

A gyülekezet válasza: „Ígérjük!”

A kereszteléskor elhangzik:

(A lelkipásztor mondja)

„……..(keresztnév)! Keresztellek én téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe! Ámen.”