Esztergály Előd Gábor lelkipásztor ünnepi beszéde 2013. október 27-én az emlékmű leleplezése alkalmából.
„Nagyon sok szeretettel köszöntöm vendégeinket, és az itt megjelent ünneplő gyülekezetet. A mai nap gyülekezetünk életének egy meghatározó napja. Ez az első alkalom, amikor ünnepélyes keretek között belső indíttatásból teszünk bizonyságot hitünkről és küldetéstudatunkról nagy nyilvánosság előtt. Több okból is szükségét érezzük ennek.
Először is ez egyfajta bemutatkozás a részünkről, amellyel jelezni szeretnénk, hogy az a templom, amely ezen a telken fog majd felépülni, a nemzetért és az embertársaiért felelősséggel érző közösség otthona lesz. Másodszor, szeretnénk példát mutatni erről a felelősségteljes szolgálatról, és szeretnénk hívni, bátorítani másokat is a szolgálatvállalásra. Harmadszor, úgy érezzük, hogy Csömör életében az egyre erősödő református gyülekezetünk feladata – bizonyos rendszerességgel – a közösséget összefogó és lelkiekben formáló alkalmakat szervezni.
Bizonyságtételünk tárgya az a lelki megújulás, amelyet a megváltó Jézus Krisztus munkál lelkünkben, és amelynek szimbólumaként elkészítettük ezt az emlékoszlopot. Célunk felhívni a figyelmet arra, hogy nemzetünk – és azon belül minden egyes tagjának – megmaradása elképzelhetetlen a Jézus Krisztus által kimunkált lelki megújulás nélkül. A hétköznapok sodrásában ritkán beszélünk lelkünk gondozásáról, annak megújításáról. Sokkal inkább előtérben vannak a gazdasági, a politikai, az egyén külső megújulásának kérdései. Mindannyian látjuk, hogy ez a fajta értékeltolódás hova vezetett. Az emlékművel szeretnénk rámutatni arra, hogy a lelki megújulás a legfontosabb dolog, amit a megmaradásért tehetünk. Ez nem csupán a vasárnapi istentiszteletek témája, hanem a mindennapi életünk nélkülözhetetlen része is.
Hiszem azt, hogy mindenki, aki ma eljött erre az ünnepségre, tudja jól, mennyire fontos mindez, és kész személyes áldozatot is vállalni, hogy ezt a hitbizonyosságot minél többen átélhessék. Mindannyiunk kimondott vagy éppen kimondatlan közös akarata fogalmazta meg, és hozta létre ezt az emlékművet, amely így nemcsak a református gyülekezeté, hanem mindannyiunk közös emlékműve lett.
Szeretném most néhány szóban bemutatni az emlékművet, melyet református címerünk szimbólumai díszítik. Főhelyen – elöl középen – a Jézust jelképező Bárány látható, aki, mint Isten báránya magára vette a világ bűneit, áldozatával elhordozta helyettünk bűneink terhét, hogy megújult emberként Istennek tetszően élhessünk. A Bárány által tartott keresztes zászló jelzi a kereszthalálával szerzett győzelmét. A két könyv, amely a Bárány lábai alatt látható, az Ó- és Újszövetséget szimbolizálja. Mindkettő Jézusról tesz bizonyságot: egyik, mint ígéretről, a másik, mint beteljesedésről. A háttérben egy pálmafa van, amely a győzelem és a vértanúság jelképe.
Az emlékmű hátoldalán nagybetűvel református címerünk vezérigéjét helyeztük el: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31). Nemcsak hitvallástétel ez az igei vers, hanem egyben bátorítás is számunkra, hogy ebben a kísértésekkel teli világban a lelki megújulásunkban Isten erejére támaszkodhatunk.
Míg a Bárány, a kereszt és a pálmafa mind bibliai gyökerű szimbólum, református címerünknek van egy nem biblikus szimbóluma is. Az oszlop tetején található tűzből újjászülető főnixmadár, amely a feltámadás és az örök élet jelképe. Ez a mitikus madár az egyetemes ősi mitológia világába vezet bennünket. Az egyiptomi főnix monda szerint gyönyörű vörösarany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a “Nap városában”. A kínaiak értelmezése szerint a főnix madár az ég küldötte és az égi kegyelmet szimbolizálja. A korai keresztyén irodalomban is számos utalást találunk a főnix madárra, amely a Jézus Krisztus által elnyerhető feltámadás és örök élet szimbólumává lett.
Aki jól ismeri a címerünket, annak feltűnhet, hogy hiányzik egy szimbólum az emlékműről. A főnix madár ugyanis a Napba tekint: “Mert Nap és pajzs az Úr!” (Zsolt 84,12). A Napot, mint az Atya Isten szimbólumát nem faragtattuk fel az oszlopra, hiszen maga a teremtett égitest tesz bizonyságot számunkra az Atya Isten gondoskodó és életet adó jelenlétéről.
Az emlékoszlop törzsére a magyar történelem azon eseményeinek évszámát vésettük, amelyek a lelki újjászületés révén nemzetünk megmaradásának üzenetét hordozzák. Ahogyan láthatjuk, az oszlop törzsén egy spirálosan felfelé csavarodó inda található, amely történelmünk vonalát szimbolizálja. Ezen egy-egy magot tartalmazó virág jelenik meg, amelyek alatt a meghatározó évszámok találhatóak. Az évszámok sorát három ponttal kezdjük és azzal is zárjuk, mellyel jelezzük, hogy a feltüntetett eseményeken kívül voltak és – reményeink szerint – lesznek más jelentős évszámok is. Ehhez kívánunk mi is szolgálatunkkal tevőlegesen hozzájárulni.
Az oszlopon feltüntetett évszámok:
896 – Honfoglalás. A magyar törzsek bevonulnak és uralmuk alá vonják a Kárpátmedencét.
1001 – Szent István királlyá koronázásával keresztyén alapokon létrejön a magyar királyság.
1222 – II. András megerősíti az egyházak helyzetét, és kiadja a 31 cikkelyből álló Aranybullát, amely hosszú évszázadokra meghatározta a magyar jogrendet.
1568 – Tordai országgyűlés, ahol elsőként törvénybe foglalják a különböző keresztyén felekezetek szabad vallásgyakorlását.
1590 – Az első, teljes magyar nyelvű Biblia megjelenésének éve, amelyet Károli Gáspár gönci református lelkipásztor fordított le.
1606 – Megszületik a bécsi béke I. Rudolf, valamint Bocskai István és a magyar rendek között, amely engedélyezi a protestáns vallásgyakorlatot – a katolikusok sérelme nélkül – a városokban és a végvárakban.
1703 – A lengyelországi Breznából visszatérő Esze Tamás kihirdeti II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós Habsburgok ellen fegyverbe hívó kiáltványát.
1781 – II. József kiadja a türelmi rendeletét, amely a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosít. Megfelelő anyagi feltételek esetén engedélyezi a templomépítést és a paptartást. Kivonja őket a katolikus püspökök ellenőrzése alól. A nem katolikusok minden állami hivatalt betölthetnek.
1848 – Pesten győz a forradalom. Cenzúra nélkül kinyomtatják a tizenkét pontot és Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét. Az országgyűlés alsótáblája Kossuth Lajos tervezete alapján elkészíti felirati javaslatát, amelyet küldöttség visz Bécsbe a királyhoz.
1956 – A budapesti egyetemistáknak a lengyel események melletti rokonszenvtüntetésével kitör a forradalom az elnyomó kommunista diktatúrával szemben.
1989 – A Magyar Köztársaság kikiáltása.
Ezen emlékmű alkalmas helyszínét adja gyülekezetünk megemlékezésinek, a nemzeti ünnepek alkalmával való közös koszorúzásoknak, amelyekre ezúton is hívjuk az itt megjelent ünneplő gyülekezetet.
