A Magvető Háza elsősorban gyülekezetünk lelki otthona, ugyanakkor a településünknek, az összreformátusságnak és az egész magyar nemzetünknek kívánunk értéket teremteni. Ennek egyik meghatározó eleme a templomtér kazettás mennyezete. A díszítésénél „festett-„ és áttört faragású kazettákat alkalmazunk, amely egyszerre hagyományos és modern megjelenésű. Ez a mennyezet gyülekezetünk tagjainak egyfajta hitvallása is. A csömöri reformátusok (ahogyan az agglomeráció sok más településén) többségében határon túlról költöztek a településre, hozva magukkal a szülőföld szeretetét és lelki örökségét. Már 2013-ban a tervezés során úgy határozott gyülekezetünk, hogy ezt a lelki örökséget a festett kazetták kincseiből merítve fogja megjeleníteni. A mennyezeten a Kárpát-medence különböző tájegységeinek kilenc református templomának 9-9 kazettájának digitális másolata található.
A gyülekezeti hitvallás mellett célunk továbbá, hogy rámutassunk azokra a gyülekezetekre, amelyek évszázadok óta őrzik református szakralitásunk és kulturális kincsünk páratlan örökségeit, és amelyek többsége napjainkban sajnos anyagi nehézségekkel és a kihalás veszélyével küzd. Szeretnénk rámutatni az összetartozásunkra, az egymásért érzett felelősségvállalás szükségességére. Templomunkkal lehetőséget is kívánunk teremteni a Kárpát-medence más területein élő magyar, református közösségekkel való találkozásra.
Kazettás mennyezetünkkel a politikai határokon átívelő, Krisztus Urunkban gyökerező összetartozásunkra utalunk,. A gyakorlatban is megvalósítjuk a 2009. május 22-i Alkotmányozó Zsinatunk áldott törekvését, amelynek vezérigéje: „Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!” (Ez 37,17).
Isten különös kegyelme, hogy a megvalósulásra éppen 2020-ban, a trianoni békediktátum 100 éves évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás emlékévében kerülhetett sor.
A kazettás mennyezet kevésbé hangsúlyos, de mégis meghatározó része az áttört kazetták, melyek a belső íven helyezkednek el. Már a tervezéskor megfogalmazódott, hogy a régi idők szakrális örökségének megjelenítése mellett a templomépítő közösségünk is hagyjon nyomot maga után a mennyezeten. Felkértük Simon András kortárs grafikus művészt, hogy az egyszerű vonalrajzos stílusával jelenítse meg bibliai szimbólumok segítségével a Szentháromság Istent. Templomépítő közösségünk hitvallásaként és örökségeként kerültek fel az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelképei templomunk mennyezetére.
Az összetartozás, a lelki és vizuális üzenet mellett kazettás mennyezetünknek van egy technikai funkciója is. Református hitünk középpontjában Isten igéje áll, ezt tükrözi a templom kialakítása is: a szószék, mint a hirdetett ige és az úrasztala, mint a látható ige (úrvacsora) középpontban áll. A Magvető Házánál ezt hivatott még inkább hangsúlyozni a mennyezeti bevilágító ablakokon keresztül érkező fény tudatos szabályozása. A külső íven található „festett” kazetták nem eresztik át a fényt. A belső íven található lyukasztott kazetták a fény egy részét engedik csak át. Míg a szószék és az úrasztala felett található üresen hagyott mennyezeti rész 100%-ban átengedi a fényt, így helyezve fókuszpontba templomunk két meghatározó elemét.
A szívünkben megfogalmazódott üzenetekért és gondolatokért, a tervezésért és a kialakításért egyedül Istené a dicsőség!
1.) Patapoklosi (Ormánság) |
5.) Gyügye (Felső-Tiszahát) |
2.) Noszvaj (Észak-Magyarország) | 6.) Csetfalva (Kárpátalja) |
3.) Mezőcsát (Észak-Magyarország) | 7.) Körösfő (Kalotaszeg) |
4.) Sonkád (Felső-Tiszahát) | 9.) Szacsva (Székelyföld) |
10.) Kézdimártonfalva (Székelyföld) |
(A grafikák „áttört faragással”, vékony vonalú kivágással kerülnek megjelenítésre (lásd. a látványterven). Az álmennyezet lyukasztott (perforált) lapjain megjelenő grafikákon keresztül a tetőablakokon beáramló természetes fény csak részben jut át.)
Bár a tervezéshez teljesen szabad kezet kaptam, mégis maradtam az építők eredeti elgondolásánál, mert magam sem találtam volna jobb szimbólumot az Atya ábrázolására, mint a napot. Hiszen a nap az állandóság, az éltető fény és meleg megtestesítője, az élet legfontosabb feltétele. Viszontszeretet nélkül ontja magából az élet sugarait, épp úgy, ahogy az Atya is sugározza ránk a szeretetét. A napkorongon "ülő" lángnyelvek a szívre is hasonlítanak és jelképezik, hogy az Atya állandóan sugárzó szeretete nélkül nem lenne életünk.
A Fiút, az embersorsot értünk magára vállaló, megtestesült Istent úgy ábrázoltam, hogy a keresztbefeszítés fájdalmas magánya, és az Atyát megdicsőítő feltámadás öröme egyaránt jelen legyen a mozdulatában. Az alak egyszerre statikus és lendületes. Mozgásban van. Éppen úgy, ahogy mi is állandó mozgásban vagyunk, hiszen saját hívő életünkben naponta mi is megéljük a bűneink miatti keresztre feszülést és bűnbánat általi boldog feltámadást. A kísértés állandó jelenlétét és a földi élet nehézségeit jelképezi a Jézus jobb oldalán lévőtövises ág, míg a balján égbe szökkenő virág a kegyelemben való növekedés, fejlődés és a szépség ígéretét hordozza. Fontos, hogy a mi Urunk Jézus is elismer egy szerető hatalmat önmaga felett: az Atyára figyel, felé emeli dicsőítő kezeit.
A Szentlélek, miközben önálló isteni személy, az Atya és a Fiú egymásban és egymásért élésének lüktető szeretetárama. A rajz centrumában látható szív azt szeretné szimbolizálni, hogy a Szentlélek az Isten szeretetének az energiaközpontja. Ésszel felfoghatatlan misztikus erő, mely mégis része a hétköznapjainknak. Ő szítja fel bennünk az Isten iránti őszinte vágyakozást, az Ő "jó ízét" érezzük, mikor szeretet van bennünk. A lángnyelvek azt szimbolizálják, hogy a Szentlélek sohasem unalmas és ernyedt, hanem olyan, mint a soha ki nem alvó tűz, amely állandó izzásban tartja a lelkünket. A szentlélek azonban csak azokban tud igazán működni, akik vágyakoznak utána és kérik, esdeklik megújító jelenlétét. Ezt szimbolizálja a kéz. A rajz felső részében, hagyományos ábrázolásként azért van jelen a galamb, hogy az elvont gondolkodásban kevésbé jártas testvérek is azonnal érzékeljék, hogy a rajz a Szentlélekről szól.
Budapest 2019. december 10.