Festett kazetták

Sajószentpéter

Észak-Magyarország

Kazincbarcikai

Borsod-Abaúj-Zemplén

Kálvin tér 13.

N 48° 13,078' E 20° 43,355'

Sajószentpéter  az Árpád-korban már biztosan állt. első okleveles említése 1281-ből maradt ránk  Senthpeter névvel. Révvel bíró, fontos közlekedési hadiút vezetet ki innen: egyrészt Lengyelország, másrészt a Miskolc nemzetség két várát, Borsodot és Diósgyőrt is összekötötte. A 13. századtól vásáros hely, a környező falvak központja lett. Lakóinak száma annyira megnövekedett, hogy szükségessé vált egy ma is álló, második református templom építése is.

 A település közepén álló kiemelkedő szépségű nagytemploma a 14. században épült, gótikus stílusban, reneszánsz és barokk részletekkel. Az akkori falu névadójának, Szent Péternek szentelték fel. Az egyház első plébánosa Simon néven szerepel.
A templom egyhajós, építőanyaga kő. Tornya 35 méter magas, a 15. század második felében építették, szentélye a nyolcszög három oldalával záródik a hajóhoz.   1500 körül a hajót kibővítették egy sekrestyével. 1552-54 között készült el, Ebben az időszakaszban lett a reformátusoké, akik a református liturgiának megfelelően alakították át. Oltárait lebontották, freskóit leverték illetve levakolták, lefestették.
1555-ben szenvedte el az első török támadást, ekkor 115 lakóját rabságba vitték. Gótikus hálóboltozata vagy ekkor, vagy később, 1752-ben omlottak be. 1684-ben a tatárok rohanták le a a vásárát, 1684-ben pedig mindkét templomot felégették.
1752. évi tűzvész következtében gótikus diadalíve is súlyosan megsérült, csak a vállvonal alatti részei, a hálóboltozatból pedig csak a bordaindítók maradtak meg. A torony harangjai összeolvadtak, a berendezés teljesen kiégett. A helyreállítás 2 év alatt ment végbe.  A régi tetőzet helyett a 18. században 173 festett fakazettából álló mennyezettel fedték be. A nyugati oldalon gerendákból legénykarzatot ácsoltak. A karzatot tartó oszlopok bárdolásra utaló nyomokat őriznek, ipartörténeti emlékek.

Ekkor készült a mai, egyedi barokk toronysisak is. A jelenlegi csillagot 1705-ben helyezték el tornyán.
1992-ben végeztek egy nagyarányú műemléki helyreállítással, melynek során elhordták a templomot körbevevő töltést, a terepet visszarendezték az eredeti szintjére, a régi palatetőt cserépfedéssel cserélték le. Megerősítették támpillérekkel a falakat, kijavították a külső falhibákat, és az épülethez vörös téglakerítést készítettek. Mára a vakolat néhány helyen lejött, újabb helyreállításra lenne szükség.

A berendezés legnagyobb része – a padok, karzatok, szószék és Mózes-szék -, az 1752-es tűzvész után készült, népi barokk, mely szépen illeszkedik a gótikus falakhoz. A berendezés legszebb eleme a hármas tagolású szószék

A mennyezet nagyon egyszerű medaillonos kazetták alkotják, sötétkék alapon szabályosan, szimmetrikusan helyezkednek el ritmikusan. A sötét háttéren elhelyezett minták határozott kontúrjait lazán megfestett, világoskék leveles-indás ornamentikával vette körbe az ismeretlen asztalos. A központ minta alapszíne tört okker és világosbarna, szeszélyesen behálózó foltokkal, mindegyik közepén okker színű négyszirmú rozetta foglal helyet, közepén élénk, sötétnarancs színű kör áll.

A kazetták osztóléce egészen világos és vörösbe hajló sávok váltogatják egymást. A sávok a középső lécen eltoltan helyezkednek el, ez is lazítja a megjelenés zártságát.

A mennyezet közepén az égre utaló sötétkék, csillagos alapon nagyméretű királykazetta helyezkedik el. Domborműves, közepe mélyen kiemelkedik a kazetta síkjából, rozettája nyolcszirmú, színei megegyeznek a a többi kazettáéval, de hangsúlyosabb, erőteljesebb..

Közel eredeti állapotú orgonáját Kasza Ferenc presbiter és neje, Egri Julianna felajánlásából, 1893-ban építette Szalay Gyula Székesfehérvárott. Az orgona fenntartására Lévai József költő, hozott létre magánalapítványt

Tornyában egykor három harang volt, ma már csak kettő. A nagyobbik 600 kg-os 1974-ben öntötte Gombos Lajos Őrbottyánban. A kisebbik 200 kg-os, 1923-van, Budapesten készült a Harangművek Rt. műhelyében.