Rakacaszend
Észak-Magyarország
Edelényi
Borsod-Abaúj-Zemplén
Rózsadomb út
N 48° 27,496' E 20° 50,283'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1960 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 13.sz., 16-17. sz.1820,1970 |
| Reformátussá lett: | 16. sz. |
| Berendezés: | szószék, feliratos padok |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1657, 1821 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | (?)”R. Jós” felirat szerepel a mennyezeten |
| A templom besorolása: | műemlék |
A templom legalább háromszor változott jelentősen. Az első a 12. században épült, rom alakban konzerválták. Szentélye patkó alakú volt, ami Magyarországon szokatlan, a határon túli Felvidékre jellemző inkább. Téglából épült, Szűz Mária tiszteletére szentelték, aztán a 13. században egy valamivel nagyobb, kőből falazott templomtestet építettek a déli falához, felhasználva az eredeti falat. Ezzel a templom megkettőzte önmagát. Ilyen kettős templom a Dunántúlon, Szentpéter-Dörgicsén van még, de csak a romjai.
A régi, kisebb, első templomot ezt követően a birtokos család kápolnájaként használták a 15. századig, s a családnak több tagja is ide temetkezett.
A reformátusok a 16. században vették birtokukba, levakolták a freskókkal dúsan kifestett falakat, ennek köszönhetően ezek nagy része konzerválódott, nem pusztult el.
Pontos dátumát nem tudni, de valamikor a 16-17. században nyugat felé meghosszabbították a hajót. Mennyezésére 1657-ben került sor. 1820-ban megint hozzányúltak a templomhoz. Elbontották a 12. századi első, román épülettestet, s jórészt ennek a tégláiból a nyugati oldalon kibővítették egy íves toldalékkal, mely fölé emeltek egy huszártornyot is. Ugyanekkor egy új bejáratot törtek a négyszögletes szentély zárófalán, de ezt később visszafalazták. A bővítés után a festett mennyezetet is kiegészítették 1821-ben az eredetihez hasonló motívumok felhasználásával.
.
A mai állapot létrejöttét egy hatalmas villámcsapás indította el, melynek nyomán 1966-ban a leomló faldarabokon előtűntek a középkori festésnyomok. Végre az 1970-es években megkezdődött a tudományos igényű kutató, feltáró munka, és a helyreállítás. Ekkor tárták fel a 12. századi eredetit. Elkészítették az alapját, s a megmaradt tégla részeket konzerválták rom állapotban. Az északi oldal köpenyfalat kapott, s az eredeti bejárat megmaradt töredékeit beépítették az északi oldal belső falába.
Sok különlegesség van itt, az egyik legérdekesebb az, hogy az eredeti templom homlokzatán lévő, dél felé nyitó ablakait meghagyták, s beépítették az északi falba, az eredeti templom korban elkülönülő részeit az OMF munkatársai jól érzékeltették. A hajó szintjét visszamélyítették az eredeti térszintre, így a nyugati toldalék jól elkülönülten áll, mintha az ember " kilépne" a szakrális térből.
Festett, pallós mennyezete 1657-ben készült. Ennek szerkezete, mintakincse középkori eredetű, a második legrégebbi határainkon belül (a legrégebbi a szentsimoni római katolikus templomé, 1650-ben készült).
A hosszú pallódeszkák szélessége nem egyforma, három nagyobb blokkban rendeződnek el. Rajtuk körzővel szerkesztett, négyes osztású körökben, sablonnal készült egyforma motívumok sorjáznak. A színharmóniát a barna, fekete, fehér és a tört világoskék egyensúlyos elhelyezése biztosítja. Felirata: „ Anno 1657 Domini Die 27. Prot; M. G. Rz.”
A mennyezet kisebb, nyugati pótlása és néhány feliratos padja 1824-ben készült. Az újabb mennyezeti rész felirata: „Festetett R. Jós: által: 1821 Eszt: Apr-ben.”
