Rudabánya
Észak-Magyarország
Kazincbarcikai
Borsod-Abaúj-Zemplén
Temető utca 8.
N 48° 22,891' E 20° 37,258'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 14. század |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 15. sz., 1664-65, felújítás; 18. sz.: előtér építése; 1970-76 műemléki helyreállítás |
| Reformátussá lett: | 16. század közepe, vége (?) |
| Berendezés: | mennyezet, szószék, pad-előlapok |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1758 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Contra András, Contra Matias |
| Restaurálás(ok) ideje: | 1970 |
| A templom besorolása: | műemlék |
A település neve a szláv eredetű ’rudo’ szóból ered, melynek jelentése: ’érc’. Oklevélben először 1299-ben említik, majd 1319-ben. A Felvidék hét virágzó bányája közül működött itt az egyik, ezért a birtokos Nagy Lajos királyunk 1351 körül városi ranggal ruházta fel. Első templomáról a 14. század végéről tudunk, amely kora gótikus stílusú volt. Feltételezhető azonban, hogy ezt megelőzően is volt már egy templom ezen a helyen. A 15. század végén egy nagyméretű, háromhajós, késő gótikus, hálóboltozatos csarnoktemplommá alakították, poligonális szentélyzáródással. Északi oldalán három helyiség volt, valószínűleg kápolnák.
A törökök 1555-ben és 1576-ban is feldúlták a várost, a lakosság elmenekült, majd néhányan vissza-visszatértek, mindannyian reformátusok. 1594-ben már lelkészük is volt, és 1664-65-ben felújították a templomot. Mivel a gyülekezet létszáma csak tört része volt a réginek, a keleti, jobb állapotban lévő részt egy fallal lezárták, a lebontott nagyobb méretű hajórész két gótikus ablakát pedig beépítették a meghagyott keleti rész falába. A 18. században kis előteret húztak a ma használatos nyugati bejárat elé, ezzel nyerte el a templom a ma is látható formáját.
A boltíves mennyezetet nem tudták visszaállítani, ekkor határoztak a sík deszkamennyezet mellett, melyet 120 kazetta alkot.
A templomba belépve a hajót hosszirányban tagoló mestergerenda tűnik fel először. Ennek felirata: „AD LAUDEM DO[M]INI RENOVATUM AN[NIS] 1664. INMARTIO INDVSTRIA SERVI JEZU CGR[ISTI] INDVSTRIA SERVI JESV CHR[ISTI] IND. TEMPORE EVSDE JOHAN R. SZOMBATIPER PAVLVM PETRAK NCOLIS 92 H[UIUS] PAGI. A gerendát egyetlen tölgyfából megfaragott, 9 méteres oszlop tartja.
A falon egy fekete táblán olvasható Rimaszombati Vitéz Katalin sírfelirata 1669-ből.
A mennyezetet 10x12, 120 kazetta alkotja, Az oszlop körül feltűnően elütő, 6 kidolgozatlan, igénytelen rajzú, kék-fehérrel festett pótlás. A mennyezeten az egyik tábla felirata rögzíti, hogy Contra András és Contra Mátyás, jolsvai festőasztalosok alkotásai 1758-ból (Ma Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagyrőcei járás.) Két feliratos táblája közül az egyik egy zsoltár-idézet, a másik: „Anno Domini 1758 Die Septembris kezdette lefest(eni) Deszkázatot Megyery Sámul prédikátorságában Tót András curatorságában Orbán János egyházfiságába és végezték ez ugyan 1758 esztendőben karácsony havának 16 napján Josvai asztalosok Contra András és Contra Matias.”.
Ezt megelőzően is készült egy mennyezet a 17. századból, de ezekből csak kevés maradt meg.
A táblákat rozsdaszínnel mélyített barna léckeretek választják el egymástól, melyeken belül még a motívumokat festett keretek fogják körbe. Ezek sarkaiból a tériség illúzióját keltő görbe vonalak emelik ki a kazetták témáját. Döntő többségük sok variációban megfestett, a sarokból, szívből indított, befelé forduló, igen szép ívvel megfestett növényi ornamentika, változatos megfogalmazásban. Az alkotó elemek mind a keresztyén szimbolikát hordozó szegfű és tulipánvirágok, akantusz és pálmalevelek, valamint a gránátalma, dús, hajlékony, lekerekített levelekre fűzve, vagy azok között elhelyezve.
A kazetták másik csoportja középtengelyes, szimmetrikus elrendezésű, mint ahogy a padok előlapjai is. Három figurális tábla van a mennyezeten, az egyiken a fiait önvérével tápláló pelikán, mint a krisztusi szeretet és önfeláldozás; Ádám és Éva a bűnbeesés szimbolikájaként; valamint az előre-hátra tekintő koronás madár, karmai között egy-egy karddal, a védelem és a hatalom jelképeként.
A templom műemléki helyreállítása során az Országos Műemléki Felügyelőség a teljes mennyezetet leszereltette, és elszállíttatta Budapestre, ahol restaurálták.
Nagy értéke a templomnak a 14. századi kovácsoltvas ajtaja (melynek most a másolata van a bejáraton). Az eredetit a Herman Ottó Múzeumban őrzik Miskolcon. Felületét vaspántok tagolják 55, rombusz alakú mezőre; a mezőkben Anjou-címerekkel, mesterjegyekkel és egy német nyelvű felirattal: „M/utter/MARIA HILF/ CASPAR MELCHIOR BALTHASAR”; és az 1430 körül, az itáliai trecento stílusát követő freskók, melyek Szent Ilonát és Szent Zsófiát ábrázolják.
A hajó keleti falán két vörösmárvány sírkő látható, melyeket eredetileg a padlóba építettek be. A jobboldali gótikus, Perényi Istváné, Zsigmond király étekfogó mesteréé, 1437-ből a családi címerrel; a baloldali 1576-ban készült reneszánsz, Sauer Erhard bányaprovizoré.
Az épület déli oldalánál kicsit lejjebb egy különálló, hagymakupolás, zsindelyes harangtorony áll, melyet 1896-ban építettek az 1789-ben ácsolt harangláb köré. Két harangja van, az egyik 70 kg-os. Felirata: „Verbum Dei manet in aeternum anno 1713”. A 180 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették 1920-ban, felirata: „Isten dicsőségére készítették a ref. hívek.”
