Edelény
Észak-Magyarország
Edelényi
Borsod-Abaúj-Zemplén
Borsod, Bors vezér utca 2.
48°18'37.74 20°44'51.14
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1330 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1700, restauráció; 1791 |
| Reformátussá lett: | 1580 |
| Berendezés: | festett, népies, 1792 |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1761 (?) (1792)? |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Kós Mihály, Asztalos Imre |
| Restaurálás(ok) ideje: | 1929 |
| A templom besorolása: | műemlék |
A régi Borsod nevű falu 1950-től Edelény része, már az őskor óta lakott volt. Régészeti feltárások bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarok földvárat, és mellé jelentős települést is építettek ide. Az oklevelek először 1180-ban említik. 1299-ben a mai Edelény neve Edelinként szerepelt, ekkor tartotta itt Roland nádor Borsod vármegye közgyűlését. Lakóinak kétszer kellett menekülniük, mindkét ízben a törökök miatt. Először 1552-ben, amikor a török hordák felégették a várost, és a település 14 éven át lakatlanná vált. Amikor 1580-ban visszatértek, már református papot hoztak magukkal. A terület 1603-tól Rákóczi-birtok volt, de török hódoltsági terület, és a sok zaklatás miatt egy időre megint el kellett hagyniuk a várost, és csak a török kiűzését követően térhettek vissza.
A pápai tizedjegyzékből tudjuk, hogy 1332-ben már bizonyosan volt a településnek temploma, amely keletelt, gótikus stílusban épült, a hajó 9 x 15; a szentély, mely a nyolcszög három oldalával zárul, 7 x 10 méteres. A hajó magassága 10 m.
Amikor a törökvész után visszatértek a lakók, nekiláttak templomuk bővítésének, rendbehozatalának. A nyugati homlokzat elé építtettek egy zömök, majdnem a hajó szélességével megegyező, 17 m magas kőtornyot, 1700-ban restaurálták a templomot,1705-re a berendezés is elkészült. A szószéket és a koronát Kós Mihály és Asztalos Imre festették meg. A hajónak egyszerű, 100 táblás festett mennyezete van, festőjéről nem tudunk. Tornyában három harang van. A 350 (96 cm) és 259 kg-os (69 cm) acélharangját Diósgyőrben készítették, a nagyot 1920-ban, a kisebbiket 1959-ben. A 134 kg-osat (62 cm) Szlezák Ráfael utóda öntötte 1959-ben Budapesten.
A templom berendezési tárgyait kék színnel alapozták le, a mennyezeten, karzatokon és a szószéken megjelenő színek – többnyire a motívumok, minták is - megegyeznek. Sötétebbek az általánosnál, de az összhatás harmonikus.
A mennyezet hosszú kazettáit világos-sötétkék sávokkal festett keretlécek tagolják. Bennük vastag, sötétbarna keretes medaillonok sorakoznak, melyekben a fehér alapon két-két forgórózsa-típusú, ötszirmú virág, közepükön vörös kör-alakzat. A virágok rajzolata egyszerű, a köztük és a kontúr közti felületet hártyaszerű, vékony fekete vonalrácsok hálózzák be, metszéspontjuknál egészen apró, stilizált virágforma van. A medaillonban szabálytalan ovális foltok „úszkálnak” váltva: az egyiken rózsaszín, a mellette lévőn kék az alapszín. Mindent egybevéve az egésznek olyan hatása van, mintha sejtosztódást látnánk, két élő sejtmaggal (lásd: forgóvirág, vörös „mag”).
A mennyezet közepén nagyméretű, nyolcszögletű királykazetta emelkedik ki a síkból, benne téglalap alakú belső keret. A külső festése márványozást imitál, a belső keret tripla, a középsőben barna alapon szabad, laza indák sorolnak. Ugyanezek a motívumok köszönnek vissza a szószékfeljárón, a karzattartó oszlopfejeken és a padok oldallapjain is.
A királykazetta fő motívuma egy, a síkból kinyúló, gömbben végződő elem, aminek tövéből sodró erejű, kék, piros, fehér „lángnyelvek”áradnak ki a négy sarok és az oldalvonalak felé, szinte kifutnak a keretből. Ennek minden bizonnyal szakrális jelentése van. A sarkokban a festés évének a végsőkig stilizált egy-egy számát festették fel: 1761.
A berendezés népies barokk. A karzat mellvédein egymásba kapcsolódó kartusokba az ezen a vidéken sűrűn használt ún. édenkerti fák (az egyházi hagyomány szerint „Libanon cédrusai”) egy-egy csoportját festették fel hármas földhalomra, kezdetleges, hevenyészett minőségben. A karzattartó oszlopok világoskékek, az oszlopfejek esztergáltak, csipkehatást keltenek. Kivitelezésük nagyon egyszerű. Az édenkertjeit festették fel a padok előlapjaira is, de azok színvilága melegebb: vörösbe, barnába hajló.
Két feliratos felület látható a templomban, a szószék-koronán: „ANNO DOMINI 1705, KÓS MIHÁLY ASZTALOS IMRE, ÉSAI I Y KIÁLCS TELLYES TOROKKAL MEG NE SZÜNNYÉL, MINT TROMBITA EMELD FEL A TE SZÓDAT…”; a déli előcsarnok faragott ajtaján pedig: „Anno 1785”.
