Festett kazetták

Megyaszó

Észak-Magyarország

Szerencsi

Borsod-Abaúj-Zemplén

Fő utca 2.

N 48° 11,349' E 21° 3,211'

Megyaszón már az őskorban volt település, első templomát 1000-1038 között építették István király idejében az Isten-hegyen, de ezt a tatárok 1240-ben elpusztították. 1352-ben a falut Nagy Lajos király adományozta a Czudar-családnak, valószínűleg ők építtették az új, egyhajós, sokszögletű szentélyzáródású gótikus, keletelt templomot. Sarkait támpillérek erősítik, nyugati homlokzatán torony áll.
A templomot egy török-tatár sereg 1599-ben elpusztította, majd 1606-ban hajdúk települtek le a faluban, akik alapjaitól építették újjá, és kerítették körül négy sarokbástyás és lőréses erődfallal.

Isten Házát még egy támadás érte a felekezeti ellentétek miatt, amikor szerzetesek és fegyveresek akarták elfoglalni. A férfiak parancsot kaptak, hogy nem védekezhetnek, az erdőbe kellett kivonulniuk. A támadókat az asszonyok, lányok verték ki a faluból forró vízzel, kővel, és mindenfélével, ami a kezük ügyébe akadt.

1713-ban földrengés rongálta meg a templomot. Az 1734-es újjáépítés során Miskoltzi Asztalos Imrével és Asztalos Jánossal elkészíttettek egy 100 táblából álló kazettás mennyezetet is. A templom azonban 1901-ben egy zsindelycsere közben életveszélyessé vált, ekkor a menthető kazettákat leszedték, és átadták a Miskolci Múzeumnak (ma Herman Ottó Múzeum). Mára ezek közül 58 egész, és 6 fél kazetta, valamint 16 karzat-előlap maradt meg.
Az új templomot 1902. október 19-én szentelték fel. Keresztházas, nyugati oldalához nyeregtetővel fedett kis csarnokok kapcsolódnak. Elkészíttették a kazetták másolatait is, melyeket egy sávba rendezve a szentély falára rögzítettek. Ma a templom kiváló állapotban van, felújították, és új toronysisakot kapott.

A kazetták alapvetően a reneszánsz jegyeit hordozzák, de némely elemük még elvétve, gótikus örökséget is őriz. A motívumok egy részét stilizált „reneszánsz koszorúba” foglalta a mester, ezeknek kellemes variációit szemlélhetjük a mennyezeten. Másik csoportjuk szerkezete középtengelyes. Közöttük találunk néhány átlós szimmetriájú, és aszimmetrikus elrendezésű táblát is. Ezek a mozgalmasság érzetét keltik bennünk, mert fellazítják a reneszánsz törekvését a tökéletes kiegyensúlyozottságra.  Az egyes képek néhány figurálist leszámítva ornamentálisak; általában egy határozott központi függőleges szárról indított, nagyméretű virágmotívumok, melyek rajzolata lendületes, energikus.
Leggyakoribb köztük – mint a reneszánsz táblafestészetben általában – a sokféle variációban megjelenő stilizált tulipán. A háromszirmú variációk sorát látjuk, ezeknek különböző variációi mind –mind más jelentések hordozói. A tulipán a nőiség, az élet, a növekedés jelképe, ezért mást üzen az éppen csak nyílófélben lévő, mint a kinyílott, vagy a szirmait már éretten szétnyitó változata. A megyaszói táblákon feltűnik az akantuszvirágban végződő, és tulipán-testből kinyíló dupla tulipán is. Az egyik táblán a gránátalma metszete alkotja a mintát, ennek a jelentése kettős: a sokasodást, sokaságot, tehát a termékenységet szimbolizálja, gyakori eleme a népművészetnek is. Mellette azonban a kereszténység egyik jelképe is, amely gyakran feltűnik a templomi szőtteseken, varrottasokon, hímzéseken.  

A körkoszorúba rendezett motívumok sorában többször fordul elő egy-egy geometrikus, vagy éppen stilizált rozetta, ami az ókor óta öröklődött ránk, és nálunk legtovább a népi díszítő művészetben él tovább.
Néhány táblán feltűnik a szintén erősen stilizált, oldalnézetből ábrázolt szegfű, ez török jövevényelem; valamint a kereszténység egyik fontos jelképe, a gránátvirág, ami szintén ókori eredetű, nálunk a reneszánsz idején kezd elterjedni különböző anyagokon. A festett asztalosmunkáknak is kedvelt eleme. Általában metszetben, sok maggal ábrázolják, néha a tulipán középmotívumaként.
Igen ritkán alkalmazott elemet is láthatunk, ez a napraforgó, rozettaként alkalmazva. Megyaszón kívül eddig csak Túronyban és Kemsén írtak le ilyen motívumot.

Figurális elemek ebben a korban már ritkábban szerepelnek. A megyaszói kazetták a keresztény tisztaságot jelképező Egyszarvút, egy egészen sematikus módon megfestett Napot, és egy két kardot tartó óvó, védő, a hatalmat ábrázoló sast tartalmaznak.

A szárakról, indákról kifutó levelek gömbölyűek, vagy csúcsban végződnek. Utóbbiak a gótikát idézik, mint ahogy a néhány táblán vaskosan festett szárak, indák is. Háromszirmú változata még a gótikára mutat vissza; a bonyolultabb, sokszirmú „akantuszvirág” már a reneszánsz világát jeleníti meg.

Háromszirmú változata még a gótikára mutat vissza; a bonyolultabb, sokszirmú „akantuszvirág” már a reneszánsz világát jeleníti meg.

A mennyezet felirata: „ANNO DOI 1735 Die 12. Febraiu ISTEN segedelme Által Mun[kál]ták ezen mu(n)káit MISKOLTZI mester Emberek ASZTALOS Imre Asztalos István” – az 1960-as évek óta leszedett állapotban.