Jósvafő
Észak-Magyarország
Putnoki
Borsod-Abaúj-Zemplén
Dózsa György út 4.
N 48° 29,044' E 20° 32,952'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1399 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1793-94, bővítés |
| Reformátussá lett: | 1595 |
| Berendezés: | A szószék, a Mózes-szék, a karzatok és padok 1792-ből valók. |
| A mennyezet készítésének ideje: | a nyugati 1734-ben, a keleti rész 1794-ben készült |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Bede Pál, Bányai Mihály, Tóth István |
| Restaurálás(ok) ideje: | 1996 |
| Restaurátor: | Országos Műemlékvédelmi Hivatal |
| A templom besorolása: | műemlék |
A kis falut először 1272-ben említik ’Ilsuafey’ alakban. A név szláv eredetű, jelentése: ’égerfákkal szegélyezett vízfolyás’. Református templomának építési ideje nem tisztázott. Egyes források szerint az eredeti épület mára 11. században állt. Első írásos nyoma egy 1399-es Zsigmond-kori ítéletlevél, mely szerint itt állt egy kőből épített, erődfallal körített templom. Az 1700-as években kétszer is átépítették, mai formáját a keleti felén 1793-94 között elvégzett bővítésével nyerte. 1926-ban ismét felújították, kelet felé megnagyobbították. . A téglalap alaprajzú kontytetős templom déli falára két beállós bejáratot emeltek. A sok átalakítás, átépítés a nyugati oldalt nem érintette, a lőréses erődfal egy része is megmaradt, ennek keleti kapuját megújították.
A templomtól mintegy 50 méterre áll a késő barokk stílusban épült, háromszintes, párkányokkal tagolt tornya 1851-ben. Elődje egy erős szerkezetű fa harangláb volt, ebben három harang „lakott”, közülük egy maradt meg, egy 180 kg-os, melyet Budapesten öntöttek 1882-ben, Pozdech József utódai: Thury János és Kotsis Imre.
A falu történetéhez hozzátartozik, hogy a trianoni békediktátum előtt a történelmi Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának része volt, egykor jelentős település, a templomnak Aggtelek évszázadokon át a filiája volt, 1735-ben vált ketté a két gyülekezet. Jósvafő iskolájában két tanító is működött, ami jelentős gyermeklétszámot feltételez. 2015-ben már csak 299-en laktak itt.
A templom festett fa berendezését a mennyezet, a karzatok tájképes (Édenkerti fák) mellvédjei, a Mózes-szék, papné széke, a pad-előlapok és a szószékkorona alkotja. A 84 táblából álló egyszerű medaillonos mennyezet léckeretei sávosan festettek, a deszkák alapszíne középkék, a medaillonoké fehérbe hajló. Vastag, vörös keret foglalja be mindegyiket, közepükön egy-egy ötszirmú narancsszínű „forgórózsa”, melyek közepe vörös. Kontúrozásuk fekete, mely némi térhatást kölcsönöz a mintáknak. Felületüket a mennyezet alapszínének megfelelő kékkel, leveles-indás barokk ornamentika tölti ki.
Ugyanez a játékos barokk minta jelenik meg a deszkákon is, színük tört fehér.
Az egyik tábla felirata: „Bede Pál Asztalos Legény Bányai Mihály Inas Tóth István”.
A királykazettán szabályos rendben elhelyezett csillagok, közepén plasztikusan kiemelkedő nyolcágú csillag. A belső keretben a készítés évének számai láthatók.
A karzat-előlapok keretbe foglalt kartusok, képi tartalmuk az egyik egyházi megfogalmazás szerint „libanoni cédrusok”, a másik szerint az „Édenkert fái”. Ugyanezek a motívumok jelennek meg a pad-előlapokon és a Mózes-széken is. A Mózes-szék, a szószék és két karzat a középső tábla adatolása alapján 1794-ben készült. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1996–97-ben restauráltatta.
