Teresztenye
Észak-Magyarország
Edelényi
Borsod-Abaúj-Zemplén
Rákóczi utca
N 48° 26,821' E 20° 36,322'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1764 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1796-97, új templom |
| Reformátussá lett: | reformátusok építették |
| Berendezés: | mennyezetkazetták a kóruson és alatta, szószékkoron. |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1764 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Jolsvai Contra András, Contra Matias |
| A templom besorolása: | műemlék |
Teresztenyét okiratban először 1272-ben említik, neve szláv eredetű, a trestené, ’nádas’ szóból származik. Zsákfalu, ami korábban virágzó település volt. Lakói főként állattartásból éltek, de kemény munkával a rossz minőségű, agyagos földet is termőre fordították. A 2. világháború után az iparosodó Edelény vonta el a férfilakosságot, 2014-re mindössze 24-en lakták. Most annak lehetünk tanúi, hogy felfedezték ezt a szép tájon fekvő kis települést, veszik a házait. 2015-ben 39 lakója volt, mindenki magyar.
Viszonylag későn, 1767-ben épült első temploma, kezdettől fogva a reformátusoké. Ez mennyezetkazettás fatemplom volt, ami nagyon hamar tönkrement, le kellett bontani. Helyébe építettek újat késő barokk stílusban, amit körbevettek egy erődkerítéssel is a földomlás megakadályozására. Keletelt, a déli oldalán áll 14 méteres kőtornya, melynek fa toronysisakja van.
100 kg-os harangját Burger Lőrinc öntötte 1839-ben Dobsinán.
Az új templom mennyezete kékes sötétszürke, pallókból összeállított, kazettákra osztott, közepén nagyméretű, a centrumában plasztikusan kiemelkedő királykazettával.
Az eredeti templom mennyezetéből 46 teljes, 3 fél, és 6 hiányos kazetta maradt, ezeket a karzat mellvédjén és a karzat alatt helyezték el. A táblák kivételesen szépek. Színük finom, plasztikus, visszafogott. Kompozíciójuk mesterségbeli – lehet kijelenteni, hogy művészi – tudásra vall.
Egy részük virágos, ezek középtengelyesek, alul szívből vagy olaszkorsóból indulnak. Levelesek, Életfa-szerű az elrendezésük. Rajtuk ránk köszönnek a református szimbólumok: a Pelikán, a Régi embert - Új embert jelképező sötét-világos körtemotívumok. A teresztenyei táblán szokatlanul nem fán (lásd Noszvaj), hanem egy laza leveles csokor végén jelennek meg. Egy másik, virágos Életfa jobb és baloldalán lélekmadarak, a férfi és a női princípium, az élet letéteményesei, az isteni lét földi hordozói.
Ezeken a kazettákon a virágmotívumok többnyire négyszirmú rózsák; három-, és olyan kétszirmú tulipánok vannak, melyeknek közepét gránátalma metszete tölti ki. Az évszázadokon keresztül, az asztalosműhelyekben megőrzött reneszánsz motívumkincs átörökített, tehetséges példái.
A virág nélküliek egészen légiesek, áradnak, kiteljesednek, erővonalakként töltik ki a felületet. Kompozíciójuk nyitott, áttörnek minden zártságot. A Lélek kiáradásai.
Az egyetlen emberi alakot őrző kazetta nagyon esetlen, de a festő-asztalosok emberábrázolásai minden mennyezeten, a Kárpát-medencében általánosan, egészen kezdetlegesek. A festő-asztalosoknak tudásuk, és akaratuk sem volt az anatómiára hangsúlyt helyezni. Nem volt cél az embert naturálisan megjeleníteni. Itt, Teresztenyén is csak az arc, a szárnyak, és az áramló indás-virágos elemek a lényegesek: ikonok, jelek.
A kazetták közt az egyik feliratos:
„EGY DOLGOT KÉRTEM ÉN AZ URTOL, / MOSTIS AZONT KÉREM HOGY LAK / HASSAM AZ URNAK HÁZÁBAN ELE / TEMNEK MINDEN IDEJÉBEN, HOGY LATHASSAM AZ URNAK SZÉPSÉGÉT / ÉS LÁTOGATHASSAM ZÖ TEMPLOMÁT / PADOLTATOTT EZ ISTEN HÁZA 1761 dik ESZTEN: N: BIRÓ JÁNOS BIRó / MIHALY IDEJEKBEN IDŐSB VARRÓ GERGELY BIROSAGABAN SIGO / ISTVÁN EGYHÁZFISÁGÁBAN”
