A honfoglalás korában létesült kis falvak lakói a tatárjárást követően választották letelepedési szándékkal ezt a kis, védett fákkal, és a Tibériás-patakkal körülölelt területet, a későbbi Beregdarócot.
A település és a környéke már lakott volt a honfoglalás előtt is, először 1299-ben említik dokumentumok. Neve szláv eredetű, a rajta átfolyó Csaronda (Csernavoda, Feketevíz) patak volt a névadó.
Császló Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb aprófalvas részében, a Szamos-síkon fekszik, a fővárostól 321, Nyíregyházától 93 km-re.
A templom az Árpád korból való. Szécsi András erdélyi püspök 1322-ben egy fakápolna építésére adott engedélyt, a helyiek azonban úgy döntöttek: kőből emelik fel Isten házát.
Neve személynévi eredetű: az alapjául szolgáló név a Simon (latin Simeon) személynévből alakult rövidüléssel és – kicsinyítő – becéző képzővel. Az előtag Csenger közelségével van kapcsolatban, s megkülönböztető szerepű.
Csetfalva a Tiszaháton elterülő színmagyar falu. Neve 1341-ben jelent meg írásos dokumentumban villa Chet alakban, a Csetfalva nevet először 1446-ban említették Chedfalwa írásmóddal.
Gacsály falu nevét írásos alakban 1263-ban találjuk először az oklevelekben. Német eredetű személynévből származik - Gottschall -, jelentése: "Isten szolgája".
A falu földesurai a 16. században lettek reformátussá, így a kegytemplomuk, és a hívek is.
A település két község, Tunyog és Matolcs egyesüléséből keletkezett. A két település 1950-ben egyesült, azonban 1957-ben különváltak, majd 1961-ben ismét egyesültek.
A település közepe táján, pár méterre az úttól, a gondozott parókia területén szemkápráztató fehéren tör a magasba a református templom.
Sonkád nevét első ízben 1181-ben említi a cégényi monostor egyik oklevele.
Tákos Vásárosnaménytől tíz kilométerre keletre található. A jókora parasztháznál alig nagyobb, fazsindelyes templomot mezítlábas Notre Dame-nak is szokták nevezni.
A templomot a XV. század elején a Báthory család és a vele rokon Várday család építette.
Técső neve a magyar Técs személynév kicsinyítő képzős változatából ered, 1211-ben Tecu néven említik először. Lakói sóbányászattal foglalkoztak, 1329-ben Károly Róbert kiváltságait nyerte el a település.
A középkorban két részből álló falu valószínűleg a XIII. század közepén már létezett.
Vámosatya Magyarország keleti szélén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tisza jobb partján, a vásárosnaményi járásban fekszik.
1271-ben említik először Visket.
Zsurk község neve személynévből ered: talán Dienes Zsur földbirtokosról először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212.-ben Bánk ispánnak (bánnak) adományozta.
