Sonkád
Kelet-Magyarország
Fehérgyarmati
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kossuth utca 2.
N 48° 3,080' E 22° 44,704'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1181. |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1750., 1824. torony |
| Reformátussá lett: | 15-16. század fordulóján |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1766. |
| Restaurálás(ok) ideje: | 1990 |
| A templom besorolása: | műemlék |
Sonkád nevét első ízben 1181-ben említi a cégényi monostor egyik oklevele. A templom nagyjából a 15-16. század fordulóján épülhetett, és nem sokra rá már reformátussá is vált a nagy befolyású Csaholyi család jóvoltából. Ennek a templomnak és a faluközösségnek is viharos élete volt. Előbb a törökök érték el, majd a tatárok törtek be 1717-ben. Felgyújtották a templomot is, megsemmisült a tető gótikus boltozata.
Az 1750-es években kezdték el a helyreállítást, 1766-ban elkészült a festett, kazettás mennyezet, és a karzat is. A nagy pénzszűke miatt ezt követően késő barokk tornya csak 1824-re épülhetett meg.
30 éve a templom olyan rossz állapotba került, hogy istentiszteletet sem lehetett tartani benne. Csak az 1990-es évek közepén kezdődött meg a feltárása, kutatása, és ekkor vált nyilvánvalóvá, micsoda hatalmas értékeket rejtenek a falak: különböző korokból származó falfestések váltak láthatóvá, és előbukkantak az 1766-ban festett famennyezet megmaradt kazettái is. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakemberei, restaurátorai állították helyre, és újították fel, melynek eredményeképpen a templom 1998-ban Europa Nostra-díjban részesült. Azóta viseli a „virágok temploma” nevet.
A sonkádi templom mennyezete kiemelkedően szép példája annak a hitnek és igyekezetnek, hogy a hívek fölé a festő-asztalos mester munkájával, szolgálatával a Mennyet, a Paradicsomot álmodja fel. A kazetták nyújtott téglalap alakúak, karcsúak, légiesek. Méltóságukat emeli a reneszánsz eredetre utaló festett sima egyszínű keret, mely sarkainak átlós, tört vonalával helyezi „térbe”, mélyíti a sík felületet. A képeken laza, indás, tükörképes kompozíciókat látunk, amelyek mindegyikére jellemző, hogy nem teljesen szimmetrikus. Éppen ez az eltérés, az a kis „szabálytalanság” teszi a táblákat élővé, s kelti a mozgás, a növekedés, a fejlődés érzetét.
Az alkalmazott ornamentika a mennyország képzete mellett az ősi teremtésmítoszt, benne gyakran a női princípiumot, a születést, óvást, védelmet idézi elénk. Minden szár lágyan hullámzik, s mindegyik egy-egy virágban végződik, melyeket a szép rajzolatú indák vesznek körül. A kánontól eltérő az a keresztátlós szerkezetű kazetta, melynek formavilága a védelmet, melyet a keresztbe tett fegyver, a két kard jelenít meg.
A kazetták alapszíne nem egyöntetű, talán az idő, talán az alkalmazott faanyag miatt. A deszkák többnyire puha fenyőből készültek, de ezek alapszíne az idők folyamán változó lett annak függvényében, hogy a deszkákat adó fák milyen magasságban nőttek, mennyi idősek voltak a kivágásuk idején. A képeken használt festőszínek lágyak, harmonikusak, biztonságérzetet keltenek. A barna, okker és a vörös dominál rajtuk, a kontúrok pedig egészen vékony, finom fekete vonalak.
A gyülekezet élő, rendszeresek az istentiszteletek, a falunak saját, fiatal lelkésze van.
Sokat javított a templom állapotán, hogy a déli fala előtt álló súrúre nőtt fákat kivágták. Ezáltal a templom „lélegezni” tud, a fák gyökerei nem támadják ki az alapjait, és láthatóvá vált a szép gótikus fala.
