Kórós
Dél-Nyugat-Magyarország
Sellyei
Baranya
Kossuth Lajos utca
N 45° 51,989' E 18° 4,891'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | Az 1790-es éveket megelőzően volt egy fából épült templom; 1793 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | Új templom: 1792-93, más források szerint ; átalakítás: 1835 |
| Reformátussá lett: | építésének idején |
| Berendezés: | festett fakarzat, 1835 |
| A mennyezet készítésének ideje: | egyik része 1790-ben; a másik 1795-ben |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | déli szárny: ismeretlen; északi: a stílusjegyek alapján Gyarmati János vajszlói mester (?) |
| A templom besorolása: | műemlék |
A település az őskortól folyamatosan lakott volt, oklevél először 1341-ben említi Villa Korus néven. 1478-ban a levéltári adatok szerint a siklósi várhoz tartozott, valószínűleg a vár jobbágyai lakták.
Az Ormánság szélén lévő apró település egyetlen különlegessége a késő barokk, mennyezetkazettás temploma. 1793-ban épült, hajóját 1834-ben megtoldották, ezzel aránytalanul hosszúvá vált a hajó. Ennek köszönhető viszont, hogy két festett karzata van. A teljes mennyezetet festett kazetták borítják. Bár eleve református templomnak épült, mégis emeltek hozzá katolikus mintára apszist. A belső teret azonban már tisztán a református liturgiának megfelelően alakították ki. A templom északi falát kívül teljesen lefedik a fák, amiket a környezetvédők nem engednek kivágni. Kérdés: mekkora kárt tesznek ezeknek a több mint 100 éves fáknak a hatalmas gyökerei a templom szerkezetében (?)
A mennyezet teljes felülete kazettás, eredetileg 54 kazettából, ma 120 elemből áll. Alapjuk színváltó: mélykék, fehér vörös váltja egymást, elrendezésük átlós, ez dinamikát, változatosságot, kellemes színritmust ad a mennyezetnek. A motívumok színe, ezek összehangolása átgondolt. A sötétebb kazettákon az uralkodó minta színe fehér, a fehér kazettákon bordó. Ehhez társulnak a kékek, sárgák, zöldek: finom egységet alkotva.
A mennyezet „virágos”, indák, dús, hajlékony levelek töltik ki a képmezőt. A kazetták alapvetően a késő reneszánsz, részarányos, tengelyszimmetrikus vagy átlós elrendezésű soraiból állnak, de már megjelennek a nyitott, aszimmetrikus - a rokokó játékossága, felszabadult öröme felé mutató – megoldások is.
A mennyezet kazetták kiegészítése az 1834. évi megnagyobbítás idejéből való. Felirata: „Ez szent haj [lék] megnagyobbittatott 1834 Esztendőben”. Ezt a bővítést 60 tábla, és egy csonka sor alkotja.
A karzat előlapjai és a pad előlapok provinciális, késő reneszánsz képek, középtengelyesen szimmetrikusak rajtuk virágok, lélekmadarak, a középsőn két kehely. A mellette lévővel együtt, feliratos. Az L-alakú karzat rövidebbik oldalának festése „márványozott”, az egész karzaton végigfut egy esztergált, festett, arányaiban szép oszlopsor.
Felirata szerint: „Épült 1795”. Az újabb mennyezetfestés a rstílusában, készült, közepén felirat áll: „EZ KAR KÉSZÜLT 1836 Esztendőben”. Alján hasonló festés látható.
A mennyező festő-asztalos nevéről nincs pontos adatunk. Összehasonlító elemzéssel feltételezhető, hogy a Kovácshidán is dolgozó vajszlói Gyarmati János lehetett. Egy biztos: aki készítette, még tanult mesterember volt, nem egyszerű parasztember, vagy iparos.
