Vajszló
Dél-Nyugat-Magyarország
Sellyei
Baranya
7838 Vajszló, Kossuth utca 5.
N 45° 51,545' E 17° 59,069'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | templom: 1745; 1781; torony:1789-1791 |
| Reformátussá lett: | 16. század |
| Berendezés: | 2 karzat mellvédje, alja, oszlopfői; szószék, Mózes-szék, úrasztala, pad elő- és oldallapok, egykori mennyezet |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1793 -1826 között |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | id. Gyarmati János |
| Restaurátor: | Czakó Ferenc |
| Stílus: | késő reneszánsz, rokokó |
| A templom besorolása: | műemlék |
Az első oklevelek 1244-ben említik először a település nevét Woyzlou alakban írva a kovászdi vár földjét. A név eredete szláv személynévből származik. Mezővárosi rangját 1813-ban nyerte el, de már azt megelőzően is jelentős központja volt az Ormánságnak. A lakosság nagyobb része a 16. században lett reformátussá, ennek pontos idejét nem ismerjük. Első temploma fából épült 1745-ben, de csak két évig örülhettek neki, mert az ellenreformáció során a parókiával, kis harangjával és a hozzá tartozó földekkel együtt elvették a katolikusok. Ezt követően majdnem 40 évig várniuk kellett egy 8x20 méteres, észak-déli tájolású, kőalapú templom építésére, melyhez a tekintélyes tornyát 8 év elteltével kezdték el emelni. Addig az istentiszteleteket egy pajtában tudták csak megtartani. A templom végül az Ormánságban mintául szolgált a többi kőalapú templom építéséhez.
Története során több ízben újították meg: tetejét lecserélték, a hajóba karzatot építettek, majd kibővítették, mert a templom szűknek bizonyult. Jelenlegi állapotában késő-barokk, copf-stílusú.
Ez az egyetlen templom, amelyről biztosan lehet tudni, hogy idősebb Gyarmati János festő-asztalos itt dolgozott 1793 -1826 között. A templom építésekor érkezett Vajszlóra, és megfestette a templomhajó mennyezetét, kórusait és a berendezések homlokzatát. A festett mennyezet már nincs meg. 1893-ban lefedték, majd 1906-ban egy villámcsapás következtében el is veszett.
A karzatok közül az északi mellvédje a mívesebb. Kilenc táblából áll, ezeket esztergályozott féloszlopok tagolják. A tartóoszlopokat és ezek fejezetét és szegődeszkáit színes növényi ornamentika díszíti. Az oszlop alapszíne kék; a táblák kék, sárga és vörös alapozásúak. Rajtuk hat, keretbe foglalt, szimmetrikus elrendezésű tulipános, leveles, virágos késő reneszánsz ornamentika, a negyediken az Édenkert fája a kígyóval; az ötödiken a karzat készítésének adatait tartalmazó felirat látható. Ebben a sorban a hetedik minta nyitott, rokokóba hajló kompozíció, a sort pedig egy keskenyebb tábla zárja le.
A déli karzat mellvédjének táblái vörös, kék és fehér alapozásúak, ornamentikájuk játékosabb, szabad, nyitott rokokó elemekkel: kagyló-motívumokkal, játékos fodros szélű levelekkel, indákkal. Az egyik táblán gránátalmás kartus szerepel. A motívumokat fekete és fehér kontúr emeli ki, így kelt téri illúziót.
Mindkét karzat alját rekeszekre osztott festett deszkák alkotják. A déli oldalon lévő kazetták rokokó stílusúak, kagyló alakú elemekből összeállított, aszimmetrikus kompozíciók. Alapjuk fehér, okker és barnás-vörös. A motívumok nagy, széles lendülettel, vastagon felvitt nyitott kagylómotívumok, növényi szárak, indák; melyeken a néhai festő-asztalos a térhatás elérése céljából fehér kontúrozást alkalmazott Az északi karzat födémére felszerelt mennyezetkazetták szintén a provinciális (népi) rokokó stílusjegyeit viselik magukon, ezek elnagyoltabbak, valószínűleg később készültek.
A minták rajzolata elnagyolt, a színek az idő folyamán erősen megkoptak, kontúrjukat jórészt elveszítették.
A templom berendezési tárgyait is festették. Mózes-székének formája klasszicista, felső részén két sor arany harangocskával lezárva. Az ornamentika a kazettákon is megjelenő rokokó, a szószék kosarán is megjelenik. A koronája hiányos. Az elpusztult festett mennyezet milyenségére padok előlapjain megmaradt festésnyomok alapján lehet következtetni.
A templomban megjelenő mintakincs formai sokfélesége alapján úgy tűnik, hogy több asztalos keze munkáját őrzik.
