Gyügye
Kelet-Magyarország
Fehérgyarmati
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Fő utca 72.
N 47° 55,294' E 22° 34,008'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1407 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 2001-2002 |
| Reformátussá lett: | 16. század |
| Berendezés: | karzat, szószék, padok, népies barokk |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1767 |
| Stílus: | román, kora gótikus |
| A templom besorolása: | műemlék |
A falu földesurai a 16. században lettek reformátussá, így a kegytemplomuk, és a hívek is. Építésének idejét pontosan nem tudjuk, de románkori és kora gótikus jegyei alapján a 13. századra kell gondolnunk, annak ellenére, hogy írásos dokumentum csak 1407-ben említi először. Alaprajza egyszerű: téglány alapú hajójához négyzet alakú szentély kapcsolódik. Kezdetben Szamosújlak fíliatemploma volt, 1767-ben vált függetlenné. Önálló lelkipásztora, gazdája lett, és ekkor megújították a tetőszerkezetet, elkészíttették a kazettás mennyezetet is.
A templom régészeti kutatása és felújítása 2001-2002-ben történt. Ennek során lefejtve róla minden későbbi átalakítást, visszaállították az eredeti román – kora gótikus állapotot. A felújítás eredményét 2004-ben a nemzetközi Europa Nostra-díjjal ismerték el, a következő indoklással: ”kis gótikus templom gondos kutatáson alapuló magas színvonalú helyreállításáért, a tető hiteles rekonstrukcióját is beleértve, aminek eredményeképpen az a kis falu gyönyörű meghatározó elemévé vált”.
A templom egyenes záródású szentélyével fordul az utca felé. Nyugati oldalán, gótikus bejáratán belépve lenyűgöző látvány tárul elénk. Szentélyét a hajótól csúcsíves diadalív választja el, az északi és a nyugati falán festett fakarzat húzódik L-alakban. Szószéke díszes, faragott-festett barokk, padjai, berendezése a népies barokk jegyeit viselik.
Legfontosabb eleme azonban mégis az eget a földdel összekötő, 1767-ben festett fakazettás mennyezete: a hajóban ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt kazettában gyönyörködhetünk.
A mennyező mester személye ismeretlen, de a tematikát és a stílusjegyeket tekintve minden bizonnyal a csengersimai református templom festő-asztalosáéval azonos. A két templom mennyezése között 6 év telt el, a csengersimai készült el korábban.
A mennyezet az ornamentális ábrázolásokon túl ősképeket, bibliai jeleneteket és vonatkozásokat, asztrológiai jegyeket ábrázoló táblákból áll.
Figyelemre méltó, hogy a kazetták üzenete a szentélyben és a hajóban más. A szentélyben lévők között nincs negatív tartalmú, azok főként az Úrvacsorához köthető szőlőt, a paradicsomi fákat, az égitesteket és az őselemeket [Nap, Hold, Szél (levegő), Föld] jelenítik meg; ezáltal ünnepélyesebb, emelkedettebb a hangulatuk.
A hajóban a sokféleség között is hangsúlyos szerepet kapott a reformáció egyik legfontosabb szerepét betöltő, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán – a krisztusi szeretet és önfeláldozás szimbóluma. Egyéb áttételes jelentésű képeket is láthatunk, ilyen például a kígyót elragadó gólya, amely a Gonosz elleni védelmet jelképezi, vagy az ókor óta többször megidézett Életkerék. Tartalmában, üzeneteiben gazdag ez a mennyezet, mely a szentélyében és hajójában összesen 40 figurális képet tartalmaz, ami igen nagy érték, a mennyezés korai időszakát idézi, és méltón jelöli ki a templomnak a Kárpát-medencében, sőt, az egyetemes művelődéstörténetben betöltő jelentős helyét.
