Tök
Közép-Magyarország
Budakeszi
Pest
Táncsics Mihály utca
N 47° 34,068' E 18° 43,807'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1784 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1802, torony építése; 1863: bővítés |
| Reformátussá lett: | 1621 |
| Berendezés: | 15 mennyezetkazetta másolat, vörösmárvány úrasztal 1852-es évszámmal |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1740 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Komáromi Asztalos István |
| Másolatok: | 2010 |
| A másolat készítője/készítői: | Mészáros Ágnes festőművész, Mészáros Gábor |
| A templom besorolása: | műemlék |
A régészeti leletek szerint a település már a római korban létezett, ezt bizonyítja a központjától délkeletre lévő római út, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még mindig látható; valamint a rómaiak által épített híd, és az általuk duzzasztott tó gátmaradványai.
A települést először 1278-ban említi oklevél, mely szerint IV. László adományozta Illyei Ipolit négy fiának. Később villa Tek, illetve Thewk alakban szerepel II. Ulászló oklevelében is, mely szerint Mátyás halála után Corvin Jánosnak adományozta a falut többekkel együtt.
Később a török kori adójegyzékben is szerepel, ez azt bizonyítja, hogy a falu folyamatosan lakott volt. A török megszállás idején, ha nagy volt a baj, a lakosok a pincékben találtak búvóhelyet, így 1960-ban a pilisi járás második legnépesebb faluja volt.
Tök lakossága 1621 óta megszakítás nélkül református, leszámítva a később betelepült néhány katolikus cigánycsaládot, és azok utódait. A település lélekszáma az utóbbi 200 évben stabil, 1300 fő körül mozog.
Református temploma középkori alapokra épült barokk stílusban, 1784-ben. Tornyát 1802-ben emelték, majd 1863-ban bővítették romantikus stílusban. 1740-ben készült, 42 táblából álló kazettás mennyezetét a 19-20. század fordulóján lebontották, és 1900-ban eladták az Iparművészeti Múzeumnak, ahol nagyobb részük megsemmisült. A maradék az évek óta húzódó felújítási munkálatok miatt nem tekinthető meg.
A templomba a megmaradt 15 kazetta másolatát Mészáros Ágnes festőművész és Mészáros Gábor készítette el. Az egész mennyezetet beborítja a kazetták méreteit jelző elválasztó lécrendszer, a másolatok a hajó közepén helyezkednek el.
Az eredeti mennyezet hosszú, festett deszkákból állt, melyeket a múzeumba szállításkor feldaraboltak és bekereteztek. Az egyes elemek a felvidéki, komáromi műhely stílusjegyeit hordozzák, körökbe szerkesztett, centrális, kettes vagy négyes tükörszimmetrikusak. Közepükben négy- vagy nyolcszirmú rozetták, hatágú csillagok; némelyik rozetta dupla.
Ezekből a központokból ágaznak el nyolc irányban, váltva a motívumok: virágok, dús levelek, palmetták, szőlőfürtök; melyek szívből vagy korsóból indulnak ki.
A kitöltő felületet szépen, mívesen megfestett, kecses finom rajzolatú leveles indák, melyek vége pöttyözött. Ugyanez a pöttyözés jelenik meg a noszvaji mennyezeten is.
A kereteken belül festett futókutya keret foglalja be a motívumokat, ezek vastag körkerete a középkori emlékeket idézi. A töki kazetták a késői reneszánsz szép emlékei.
Szöveges kazettái közül az egyik a festő-asztalosok nevét is őrzi:
„KOMÁROMI ASZTALOS SZABO ISTVAN ES MAGAVAL LEVŐ ISTVANÁNY ES JANOSNAK ÁLTALOK SCH: MESTER PÁTYI A MIHÁLY”
A másikon ez volt olvasható:
„ EZ ISTEN / SZENT HÁZÁBAN / A PADLÁSNAK ALATTA / A PREDIKÁLLÓ / SZÉKNEK MEG / UJITATÁSOK LETT SANYAHÁZI / Cs. György: Ez helységbeli praedi / kátorságának huszonkilencedik / esztendejében / R. KOMÁROMI ASZTALOS SZABÓ ISTVÁN ÉS MAGÁNÁL LÉVŐ ISTVÁNY ÉS JÁNOSNAK ÁLTALOK. ÁCH MESTER PÁTYI A MIHÁLY… Azon örüllyetek hogy ati Neve / tek felirattak Menyben / ANNO 1740 2 SEPTEMBRE”.
