Mezőcsát
Közép-Magyarország
Mezőcsáti
Borsod-Abaúj-Zemplén
Hősök tere 8.
N 47° 49,234' E 20° 54,220'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 14. század |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1744-45 |
| Reformátussá lett: | 1576 |
| Berendezés: | kazettás mennyezet |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1746 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Czina István, Kontra János, révkomáromi mesterek |
| Restaurálás(ok) ideje: | 1980 |
| Másolatok: | 1999 |
| A másolat készítője/készítői: | Deák Árpád |
| A templom besorolása: | műemlék |
A település nevét először egy 1225-ből fennmaradt oklevél említi, temploma a 14. században épült. Első református lelkipásztorának nevét, felszentelésének idejét és helyét is tudjuk: Tarczali Ferenc volt, akit Wittenbergben szentelt pappá Melanchton Fülöp 1576-ban.
Hányatott sorsa volt ennek a templomnak és gyülekezetének is. 1596-ban a törökkel vívott és elvesztett mezőkeresztesi csata után a település elnéptelenedett. Mikor Budavár visszavétele után visszatérhettek a családok, a középkori templom használhatatlanná vált, és le is kellett bontani. Az új templomot 1744-45-ben építették, de ezzel a megpróbáltatások sora még nem zárult le.
1890-ben egy tűzvész pusztította el az egész belvárost, így a református templomot is.
Az újjáépítésre megindultak a segítők a megyéből, és a határon túlról is. Két évvel később el is készült a templom, de nem az eredeti formájában. Sík, vakolt mennyezetet kapott, a faragott padokat jó minőségű vörösfenyőből készítették, eklektikus fakarzatot állítottak. Angster József műhelyéből pedig megérkezett az orgona is.
A templom ékessége mindaddig a festett fakazettás mennyezete volt, amit 1746-ban készítettek rév-komáromi asztalos mesterek. Erről a ma már nem létező karzat felirata tanúskodott: „Ez a templombeli munka készült Rév Comaromi becsületes Mester emberek Czina István és Kontra János által. Mest. legény Tüdős János, Szabó István által..”
A tűzvészből mindössze huszonkettőt sikerült kimenteni, ami akkor az Iparművészeti Múzeumba került. A ’70-es években a múzeum a kazetták visszahelyezése ügyében megkereste az egyházat, de forráshiány miatt ezt nem volt megvalósítható. Végül a ’80-as években restaurálták a kazettákat, melyek most méltó helyen, a debreceni Református Kollégium Egyházművészeti Múzeumának mennyezetén, illetve az Oratóriumba vezető lépcsőforduló falán tekinthetők meg.
A mezőcsáti reformátusok azonban nem mondtak le az értékeikről.1999-ben a kazettákat Deák Árpád nagyváradi képzőművésszel újrafesttették. Ennek eredménye látható ma a templom mennyezetén. A templom újraszentelésére 2000. november 19-én került sor.
A téglalap alapú kazetták legtöbbjének középpontjában a középkori eredetű négyszirmú rózsa; nagy alakú, nyolcszirmú rozetta; ezek kiegészítéseként akantuszból indított, szimmetrikusan elhelyezett tulipán áll. A kompozíció tengelyes vagy centrális, mindkét szerkesztési mód nyugalmat, harmóniát, szépséget sugároz. A motívumok közeit mindenhol indás-pöttyös, sűrű vonaljáték tölti ki. Kultúrtörténeti szempontból a magyar eredet vitathatatlan, de vannak olyan nézetek, melyek szerint a kazetták mintakincse a török textileken is fellelhetők.
A kazetták színvilága visszafogott, harmonikusan tompított: fehér alapon a sárga, okker, zöld, és némi vörös.
