Festett kazetták

Noszvaj

Közép-Magyarország

Egri, az Egri Bükk-alja területe

Heves

Deák Ferenc utca 1.

N 47° 56,089' E 20° 28,571'

A noszvaji templom eredetileg Árpád-kori volt, de mára már a felismerhetetlenégig át-, meg újraépítették. Az írásos emlékek arról tudósítanak, hogy már 1248-ban állt itt egy román stílusú templom, amelyet folyamatosan bővítettek. A 14. században kis gótikus szentélyt építettek hozzá, és kis tornyot is kapott a nyugati oldalon. A templom 1564-ben lett reformátussá.
1928-ban sajnos egészen elbontották és barokk stílusban egy teljesen újat építettek. Az eredetiből mindössze egy szépen faragott gótikus kőbejárat maradt.
A kazettás mennyezet egyes táblái a Miskolci Múzeumba (ma Herman Ottó Múzeum) kerültek, amely helyhiány miatt nem tudott a kiállításuknak méltó helyet biztosítani, ezért az Egri Vármúzeumnak (ma Egri Dobó István Vármúzeum) adományozta azokat.
 A templom kazettás mennyezetét még a 17. században egy ismeretlen festő-asztalos mester készítette el, és kiemelkedőt alkotott. Jól ismerte a középkori jelképrendszert, kazettáin a reneszánsz és a keleti stílusjegyek harmonikusan ötvöződnek a magyar és az egyetemes világképpel. Az 1734-es javítást és kiegészítést végző asztalos nevét és működési helyét viszont ismerjük, ő Miskolci Asztalos Imre. Nevét ő maga hirdeti pontosan az egyik, kétfejű sast ábrázoló táblán:  „ISTEN SEGEDELMEBÜLMUNKALOTA A MISKÓ AZTALOS IMRE 1734”. Ez alapján arra következtethetünk, hogy teljes javításról lehetett szó.  Az Egri Dobó István Múzeumot a várprogram keretében felújítják, ez érinti a gótikus palotát is, ennek egyik termében volt a noszvaji kazettás mennyezet, amely most bizonytalan ideig raktárba került. A noszvaji templomban most csak néhány másolatot lehet látni, ezek a falon kaptak helyet. Visszaidézik ugyan az eredetiek formakincsét, de a szakralitásukat nem tudják visszaadni.

A kazettákról nagy általánosságban tudjuk, hogy minél közelebb készültek időben hozzánk, annál kevesebb köztük a figurális ábrázolás. Legtöbbjük esetében a növényi ornamentika alkotja a többséget, néhány figurális képpel, vagy ezek nélkül, a legkésőbbiek csak növényi díszítéssel.
A noszvaji templom mennyezetén szembetűnő a sokféle mintájú növényábrázolás között a figurális kazetták számossága. Készítője jól ismerte a középkori egyházi jelképrendszert, és azokat a protestáns hitnek megfelelően igen magas színvonalon, nagyon jó kompozíciós felkészültséggel festette meg. Elsősorban a Biblia jelképeit helyezte előtérbe mondanivalójának kifejezésére, s ennek idézeteit fogalmazta meg képi nyelven. Megjelenik a reformátusok legfőbb jelképe: a krisztusi szeretetet kifejező, holt fiait a saját vérével tápláló pelikán, a fiakat kígyókkal tápláló gólyapár. Feltűnnek a forráshoz igyekvő szarvasok, és egy igazi „elhívás” ábrázolás, az őz fölött megjelenő, annak hátára leszálló madár: turul vagy sas. A sas az erő, a védő hatalom megjelenítője, ezen a kazettán a fejéből leveles-indás virágok indulnak ki, az egyik szárnya túlmutat a kereten. Az egész kazettát virágok, indák, levelek: az Élet jelképei töltik ki. A szarvas balról jobbra fut, fejét visszafordítja. A magyar hagyományban ez a csodaszarvas ábrázolási módja.
Könnyen „olvasható” a jó és a rossz tudásának fája, és az Életfa is, ami a „régi ember – új Ember” kifejezője. A gazdag mondanivalók sorában ott vannak az éber ludak, és a bűn csábítását megjelenítő Szirén. Összességében elmondható, hogy a noszvaji kazetták régiségét igen jól mutatja a bőséges figurális ábrázolás.

A kazetták színei: a barna, az okker, a fehér, és a kevés fekete harmonikus egységet alkotnak, a rajzolatuk laza, szépen ívelő. A táblák keretléce barna. Két tábla alapszíne kék-fehér, Két tábla készült kék- fehér színben, az egyik a ludakat, a másik a Napot és a Holdat ábrázolja a csillagos éggel, ezek ősképek. Egy kazetta a templom jótevőjéről, Bossányi Krisztináról emlékeztek meg.