Szabadszállás
Közép-Magyarország
Kunszentmiklósi
Bács-Kiskun
Kálvin tér 13.
N 46° 52,520' E 19° 13,325'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1628 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | átépítés: 1728-ban (1756?) új templomhajó - torony: 1769 –ben – a kettő összekapcsolása 1773-ban |
| Reformátussá lett: | 1626 |
| Berendezés: | szószék, padok: 1770 körül; orgona: 19. sz. |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1741 |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | ismeretlen révkomáromi mesterek |
| A templom besorolása: | műemlék |
Kun település volt, első említése 1279-ből való, Szabadszállásnak a 15. századtól hívják. Mint a Duna-Tisza közén szinte minden település, Szabadszállás is török fennhatóság alá került, 1597-ben Husszein budai alajbég hűbérbirtoka lett. Az 1633-1634. évi török kincstári adólajstromokban a kecskeméti nahije (járás) községei között, 14 adóköteles házzal volt feltüntetve. A török mellett a bácskai rácokkal is meggyűlt a baja a falunak, 1703-ban legyilkolták harminc lakosát. 1746-ban kolera pusztított a községben, 1796-ban pedig nagy tűzvész volt, majd 1838-ban az árvíz öntötte el.
Református egyháza 1626-29-ben már fennállt, a település középpontjában. A szabadon álló, barokk stílusú keletelt templom egyhajós, egyenes záródású, a záródás fölött kontyolt nyeregtetős, nyugati bejárata előtt támpilléres toronnyal, a hajó déli oldalán alacsonyabb előcsarnok áll. Belső tere csehsüveges, karzatának mellvédje füzérdíszes. Berendezése 19. századi, szószéke és a padjai 1770 körül készítették. Orgonáját 1857-ben Mooser Lajos építette 1857-ben, és 1905-ben az Angster orgonagyárban építették át.
Leszerelt festett mennyezetének kazettáit a kecskeméti Ókollégium épületében, a Ráday Múzeum egyik termének mennyezetén helyezték el. Ugyanitt található az ormánsági, patapoklosi református templom mennyezetkazettáinak néhány másolata is. Utóbbiakat a múzeumban restaurálták.
Szabadszállás református templomának famennyezetét révkomáromi mesterek, illetve azok munkáinak hatása alatt álló festő asztalosok készítettek az 1740-es években. Hasonló motívumokat találunk Tök község és Mezőcsát református templomának kazettáin, melyeket szintén révkomáromi mesterek készítettek. A töki mennyezetet a felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum őrzi valamelyik raktárában, a mezőcsáti pedig a debreceni Református Kollégiumának egyik kiállító termének mennyezetén látható. Mindkét templomban most másolatok pótolják az eredetit.
Az egyes elemek a felvidéki, komáromi műhely stílusjegyeit hordozzák. Tulipános, négyszirmú rózsákból álló reneszánsz koszorúkba szerkesztett, centrális, kettes vagy négyes középkori eredetű négy- vagy nyolcszirmú rozetták, hatágú csillagok töltik ki a felületet; némelyik rozetta dupla.
Ezekből a központokból ágaznak el nyolc irányban, váltva a motívumok: virágok, dús, gömbölyű végű levelek, szőlőfürtök. A sarkokból átlósan szívből indított tulipánok irányulnak a központi rozetta felé.
