Matolcs
Kelet-Magyarország
Fehérgyarmati
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Rákóczi Ferenc utca 69.
N 47° 58,216' E 22° 27,730'
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1848., 1949. |
| Reformátussá lett: | 1767 |
| Berendezés: | 18. sz. utolsó évei |
| Stílus: | barokk |
| A templom besorolása: | műemlék |
A település két község, Tunyog és Matolcs egyesüléséből keletkezett. A két település 1950-ben egyesült, azonban 1957-ben különváltak, majd 1961-ben ismét egyesültek.
A Tunyog név 1335-ben tűnik fel először, és a szláv Thunugh személynévre vezethető vissza, akinek leszármazottja a Káta nemzetségbeli, ősi birtokukként számon tartott Tunyogi család.
Tunyog templomát, amely Szent Tamás védelme alatt állt, illetve az óbudai klarissza apácák birtokrészét is – egy 1347. évi perirat szerint – a csaholyi monostornak adták át.
A Tunyogi család kihalta után a Daróczi Szűk család kapott a község felére királyi adományt 1378-ban, majd 1547-ben a Brebiri Melith és Petrichevich családok; 1592-ben Nagykállai Leökös Lőrinc; 1630-ban Kozák Rácz János; 1717-ben Korda Mihály, 1725-ben Géressy János. A 19. század közepéig földesurai voltak még a településnek a gróf Károlyi, Korda, Ilosvay és Szűcs családok.
Matolcs nevét a Matucsinay családtól örökölte. (Annak a várnak a nevét, amelyhez 1387-ben, mint Possesio Matochina tartozott, Castrum Matuchyna alakban említik.) 1436-ban a király elvette a Matucsinayaktól (immáron másodjára, hűtlenségük miatt) a birtokot, és a Báthoryaknak adományozta. A Báthori-család kihalta után Bethlen Gábor szerezte meg a birtoklás jogát, két unokaöcsének, de tőlük I. Rákóczi György vette át a részüket.
A település már 17. században mezővárosi rangot kapott, illetve 1707-ben vásárjogot is nyert.
A vármegye többször tartotta itt gyűlését, így 1669-ben és 1707-ben is.
A mezőváros polgárai kézművességgel foglalkoztak. Virágzott a fazekasság, a szűr- és gubacsapó céhes ipara. Matolcs lakosai híres szűrcsapók voltak, céhlevelük 1714-ből való, amikor újabb vásárjogot nyertek.
1776-ban Matolcs szabad polgárait az ecsedi uradalom gyapjújának feldolgozására kényszerítették, és a települést az ecsedi uradalom részeként jegyezték.
1810-ben Matolcs a Károlyi családé lett szinte kizárólagosan. Néhány család osztozott még a fennmaradó telkeken: Luby Lajos, Kölcsey Zoltán, Klein Móricz, kiknek neveit a települést határoló szántóföldek mai napig is őrzik.
Református templom, barokk, 1767. Tornya 1791-ből. Berendezés a 18. sz. utolsó éveiből.
A szabadon álló, késő barokk stílusú, kelet-nyugati tengelyű templom a Fő utca kiszélesedésében épült. A 30 méter magas órapárkányos torony a nyugati homlokzat előtt áll, a déli oldalon hullámvonalas oromzattal épített bejárati előcsarnok van. A tornyot 1848-ban és 1949-ben újították fel. deszkaborítású síkmennyezete barokkos festésű, bibliai idézetekkel. A templom berendezései közül a szószék hangvetője késő barokk 1799-ből, 1816-ban felújították. A papi szék kétüléses, késő barokk, 1799-ben készült. A padok kiképzése a papi szék alsó részével azonos, késő barokk, szintén 1799-ből.
A templom számottevő felszerelései: részben aranyozott ezüst kehely 1730-ból, ón tányér 1709-ből, ill. 1777-ből, 3 db ón kanna az 1700-as évekből, keresztelőkancsó a XVIII. század elejéről, úrasztali terítők a 17. és a 18. századból; e tárgyak a debreceni Református Kollégium gyűjteményében találhatók.
