Zsurk
Kelet-Magyarország
Záhonyi
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kossuth tér 67.
N 48° 24,776' E 22° 13,219'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1212 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1794-95-ben |
| Reformátussá lett: | 1540 |
| Berendezés: | szószékkorona 1790., a szószék és a Mózes-szék 1891. |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1795 |
| Stílus: | barokk |
| A templom besorolása: | műemlék |
Zsurk község neve személynévből ered: talán Dienes Zsur földbirtokosról először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212.-ben Bánk ispánnak (bánnak) adományozta. A XIV. században a Bánffy család, a XV. és XVI. Században a Losonczyak birtoka volt. A falunak 1556-ban 65-70 lakója lehetett. A Tisza vize és az erdőségek biztosítottak megélhetést évszádokon keresztül, ugyanakkor védelmet is a gyakori háborúskodások idején. A református egyház a községben 1540-ben alakult (az 1886.évi egyházkerületi névtár tartalmaz erre nézve adatot ). A reformáció előtti egyházi állapotokról nincsenek adataink. Az első harangot, melynek súlya mintegy másfél mázsa volt, 1509-ben vagy 1609-ben öntötték. 1826-ban átöntötték, majd 1915.-ben rekviráló katonák erőszakkal elvitték. Amennyiben az 1609-es évszámot fogadjuk el, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkor már reformátusoknak készült a harang. Ha volt harang, kellett lenni haranglábnak, sőt templomnak is. A jelenlegi egyik harang 1655-ből való, súlya: 150 kg és 100 köböl búzáért vették a hívek. A harang felirata ez: „IN HONOREM DEI FUDIT ME GEORGIUS WIERD IN EPPERIES ANNO DOMINI 1655”. 1762-ben leégett a parókia s vele együtt elégtek a régi iratok is, ezért fedi sűrű homály az ezt megelőző idők eseményeit. Nagy Máté Pál Zsurk akkori prédikátora 1809. március 4-én ezt jegyezte fel: „a régi meg avult templom helyett –mely 1790-ben épülhetett paticsból-, építetett tisztességes fa templom 1794-95-ben. Ez megékesíttetett illendő székekkel, két karokkal –a napkelet felőli az oskola mester és tanuló gyermekeké, cathedrával, mely még az 1646. esztendőben építtetett, az ócska helyében készíttetett a templom újonnan való építésekor. Az elég magos fa torony nap szállat felőli végén áll a templomnak.” A fatemplom közel 100 esztendeig állt. Helyére Almássy Sámuel idején kőtemplomot terveztettek Krispin Ferenccel. Az építéshez, az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. A vállalási összeg 1000 forint volt. Az alapkövet a templom délnyugati sarkában helyezték el 1891-ben. Mivel a fatemplom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt, és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem - a szájhagyomány szerint - alátámasztották s elbontották alóla a régi templomot. A kőtemplomot ugyanolyan szélességűre tervezték, mint az elbontott volt, csak nyugat felé hosszabbították meg, s építették meg azt még abban az évben. A térfogat bővítése céljából épült a déli 4x6 méteres oldalhajó, ezen van a templom egyetlen bejárata. Ennek mennyezete sík, vakolt, s az egészet egy diadalívszerű kapu választja el a kelet-nyugati 8.5x22 méteres belső tértől, amelyben így összesen 350 ülőhely van. A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható, majd minkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal. A két szélen levőt sugár irányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni. A karzatelő 11 mezejét karcsú oszlopok választják el egymástól A keleti karzaton 4 fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő emléktábla szövege olvasható. A szószékkorona 1790-ben készült, a szószék és a Mózes-szék 1891-ben. A templom keleti vége nyolcszög harmadik oldalával záródik.
