Szentendre (Mánd)
Közép-Magyarország
Szentendrei
Pest
Fő utca 2.
N 47° 59,877' E 22° 36,621'
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1787-1790, 19. sz. vége |
| A mennyezet készítésének ideje: | XVII. század |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Ódor Gábor |
A szentendrei Skanzen Felső-Tiszavidék tájegységének központi épületegyüttese a Mándról származó templom és a Nemesborzováról áttelepített harangláb.
A református templom jeles művelődéstörténeti emlékünk. A református eklézsia hívei építették késő gótikus stílusban. Érdekessége, értéke építészeti módjában rejlik.
1787-1790 között újították meg, és részben átalakították, ekkor készült el a kazettás famennyezet, a két karzat, a szószék és szószék-korona. A padokat Ódor Gábor, a környék híres festő-asztalosa alkotta. Az északi falon függő 12, virágos festésű mennyezetkazetta a templom áttelepítése során került elő.
A papiszék, az un. Mózes-szék és a vele szemben lévő, a kiemelt megbecsülésű személyek padjának homlokrésze barokkosan kiöblösödik. A berendezés legfontosabb és legszebb darabja a templom közepe táján, a déli oldalon elhelyezett, hétszög alaprajzú szószék és a felette lévő hangvető, a szószék koronája. A szószék lábazata íves, mellvédfala alul öblös, felül függőleges, kék, piros, zöld, barna fehér és aranyszínű, stilizált növényi motívumokkal díszítették. Az áttört, nyolcszög alaprajzú koronát a választópárkány két részre osztja, a szövevényesen gazdag mintájú fűrészelt elemek uralkodó színe a kékeszöld és a piros.
A templom mellett álló, a Mánddal szomszédos Nemesborzovából áttelepített torony 1667-ben épült. A 21 métert meghaladó magasságú négyszögletes keresztmetszetű harangtorony tölgyfából épült, négyzethálós tölgyfa gerendarácsába kilenc tartóoszlopot csapoltak be, ezeket vízszintes és harántgerendák erősítik egymáshoz. A sudár tornyot előrelépő galéria és négy fiatorony veszi körül. [2]
A templom építési korszakai:
I. építési korszak: 1582-ben vagy 1587-ben épült. Falának vázszerkezete és alaprajza azonos a ma is meglévővel.
II. építési korszak: A 16. század végi és a múzeumban felállítás során rekonstruált „építéskori", azaz 18. század végi állapot között mindenképpen kellett legyen egy (de az sem kizárt, hogy több) nagyobb átalakítás.
III. építési korszak: 1787-ben egy több évig tartó átépítésbe, felújításba fogtak.
IV. építési korszak: A 19. század végén a templom egy nagyobb felújítására került sor. [3]
A mándi református templom középmezőjén, az úgynevezett „koporsón olvasható felirat: "A MÁNDI TEMPLOM Ezen Isten Háza épít tetett a régiTemplom nak hellyére a N. Mán di Reformata Sz. Ekkle sía tulajdon kötségével keztdődött építése a Fel céges K Consilium enge delméből 1787 dik Esztbe végzödött 1790 ben. Isten Ditsöségére. Die 20 Sepbe"
Amikor a „koporsó"-ra ráfestették ezt a föliratot, bizonyára nem gondolták, hogy a frissen elkészült templom évszázadokat ér majd meg, s hogy kétszáz év után múzeumba települ, Szentendrére. Nagy időt nem is jósolhattak neki, hiszen a helyén korábban álló fatemplom is rövid életű volt. Az előző templom építésének pontos idejét nem ismerjük, az 1730-as egyházi följegyzések azonban már említik, hogy állapota romladozó. Mennyezetkazettáit a 200 éve épített templomban újra felhasználták, s ezek festési stílusából most arra lehet következtetni, hogy az öreg templom az 1600-as évek közepén készülhetett. Vagyis száz évnél valamivel tovább állt. Ezt látszik hitelesíteni az úrasztali fölszerelések egyik legdíszesebb darabja, egy ónkanna, amely az „In anno 1673 Die 30 Ma Mandi Mihali Czi." föliratot viseli. Talán föltételezhetjük, hogy a benne foglalt évszám megegyezik a korábbi templom építésének dátumával. Véleményünket alátámasztja az a tény, hogy a templomi fölszerelés két óntála 1789-es és 1793-as évszámú, tehát az új templom építése táján ajándékozták őket az egyháznak. A mándihoz hasonló régi fatemplomok néha még a száz évet sem érték meg. Viszonylag gyors pusztulásuk oka elsősorban az, hogy ugyanolyan anyagokból, hasonló szerkezettel készültek, mint a parasztházak. Szatmárban, az akkor még szinte érintetlen erdőségekből hatalmas fagerendák kerültek ki, ezekből ácsolták az épület vázát. A mándi templom építői az egyszerű szerkezetet keresztirányú kötésekkel rögzítették. Ezek a míves kötések nemcsak szilárdították, díszítették is az épületet. Számos korabeli templom tervén !átható, hogy az oszlopok és kötések külső felületét nem tapasztották be. Felépítésekor a mándi templom gerendaváza is látható, és nem voltak még karzatok. A templomot azonban építése után nem sokkal átalakították. Az ok: az 1800-as évek elején a környéken sok fatemplomot lebontottak, és a helyébe időtálló téglatemplomot emeltek. E változás hatására módosították templomuk külső megjelenését. Betapasztották és lemeszelték a vázszerkezetet, imitálva a rangosabb kőtemplomokat. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a templomot ebben az utóbbi állapotában állították fel. A XIX. század második felében a templom bejárata elé egy előcsarnokot építettek, ezt a késői toldalékot is elhagyták a szentendrei felállításkor. A templombelső restaurálása során, a festett táblák letisztításakor tárultak fel a régebbi templomból származó XVII. századi festett menynyezetkazetták.
