Abony
Közép-Magyarország
Ceglédi
Pest
Kálvin utca 2.
N 47° 11,246' E 20° 0,347
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1740 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | az új templom 1786-ban épült; felújítások: 1810, 1813, 1816, 1822; 2004-2008 |
| Berendezés: | Karzatok, szószék, úrasztala, csillagokkal díszített mennyezet |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1818-ban a karzatok aljára kerül. |
| A templom besorolása: | műemlék |
A templom erősen átalakított késő barokk, 1740-ben épült, a mai templom építési éve 1785. Azóta folyamatosan újították, bővítették, tornyát megmagasították, benne három harang lakik. 2004 és 2008 között történt meg a templom teljes külső és belső felújítása. Kifejezetten jó állapotban van, szépen megőrzött, a környezete is kifogástalan.
Az abonyiaknak az évszázadok folyamán zaklatott sors jutott. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-1708 között sokan elmenekültek, ráadásul 1709-ben rátört a pestis a helyben maradottakra. Ezek után csak nagyon lassan, a Szatmári békekötést követően települnek vissza az emberek.
Az első helyben lakó prédikátorról 1626-ból tudunk. 1713-ig csak reformátusok éltek Abonyban. 1740 nyarán viszont az akkori plébános visszavette a korábban katolikus kőtemplomot. Földesurukhoz fordultak segítségért, akitől 12 szál öreg fát kaptak, ebből emelték templomukat.
II. József türelmi rendelete adott lehetőséget arra, hogy új kőtemplomot építhessenek toronnyal együtt 1786 tavaszán kezdték el a munkát, és még abban az évben fel is szentelték a Isten Házát. Ennek az új templomnak kórusába építették be a régi fatemplomból kimenekített festett mennyezeti kazettákat – összesen 26 táblát, és több csonka darabot, és jobbágypadokat. Megóvásukra nem helyeztek nagy súlyt, egyszerűen csak födémnek használták a festett faanyagot.
Az abonyi kazetták jelentősége többek között az is, hogy a Nagyalföldön nem maradtak helyben festett asztalosmunkák, azok vagy elpusztultak, vagy gyűjteményekben, múzeumokban helyezték el azt, ami megmaradt.
A karzatok alatt összesen 28 teljes, és több csonka táblát helyeztek el. Többségük két csoportot képez, bár ezek nem különülnek el egymástól, hanem vegyesen sorolnak; az elrendezésük véletlenszerű. Az egyik csoportba szabályos körsablonokban elhelyezett provinciális reneszánsz virágok, egymást átfedő levelek, indák szirmok kerültek, koncentrikus illetve tengelyes elrendezésben. A motívum és a keret közti részt készítője színesen pöttyözte, ezzel a felület mozgalmasabbá vált. A barna kereteken fekete „futókutya” minta sorjázik.
A másik csoportba különös rajzolatú, talányosan elhelyezkedő szinte antropomorf rajzú fák, facsoportok láthatók, emberi mozgást sugallnak. Egyik részük sorba rendezett, a másik csoport törzsével, koronájával a kép négy oldaláról befelé mutat.
Az egyik kazettán keresztény jelkép, három hal látható; ennek a képnek a rajzi stílusa eltér mindegykétől, vonalvezetése szimplább, egysíkúbb.
Az alkalmazott színek a fehér alapokon az elfakult pirosak, zöldek, barnák, a kontúrok feketék. Készítő mesteréről nem maradt semmi feljegyzés, a környéken sem tudunk ebből a korból asztalos céhekről. 1824-ből van adat abonyi asztalos céhről, valószínűsítik, hogy voltak ennek elődjei is.
