Szentgyörgyvölgy
Dél-Nyugat-Magyarország
Lenti
Zala
Petőfi Sándor utca 33.
N 46° 43,507' E 16° 24,892'
| Az első írásos dokumentáció ideje: | 1757 |
| Új templom építése, átalakítások, felújítások: | 1805-1828; 2000-ben felújítás, festés kívül-belül |
| Reformátussá lett: | a reformáció idején |
| Berendezés: | festett famennyezet |
| A mennyezet készítésének ideje: | 1805-1828 között |
| Asztalosok, festő-asztalosok neve: | Nemes Rákos Ferenc, N. Szabó Tamás és, N. Szabó János; Patkó András |
| A templom besorolása: | műemlék |
A régészeti feltárások eredményeképpen biztosra vehető, hogy a település hely az újkőkor óta lakott volt. Kerámiia-leletek, és egy különösen értékes vöröses árnyalatú tehénszobor került a földből elő, hat különböző ponton pedig középkori leletanyagot tártak fel.
A honfoglalás után az Őrség része lett, 1326-ban említik először oklevelek. Neve ekkor Scentgurgy, ami arra utal, hogy ekkor már temploma is volt. A középkorban szegény kisnemesek lakták, az egykori őrállók utódai. Közülük a mohácsi csatát túlélt Bakacs Sándor emelkedett ki jutalmul kapott birtokával. Utódai híres törökverők, várkapitányok lettek; Bakacs Ferenc 1630-ban báróságot kapott.
A reformáció idején a falu teljes lakossága kálvinistává vált. A trianoni békediktátum után bizonytalanná vált az itt lakók sorsa, 1922-ben dőlt el, hogy a falu magyar területen marad, de több család földje vagy annak egy része, erdeje a Szlovén – Horvát – Szerb államhoz került..
A templom egy kis dombon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, nyugati homlokzata előtt hagymasisakos torony emelkedik, a keleti bejáratához kis előcsarnokot építettek.
Ma az Őrség, a Nyugat-Dunántúl egyik kiemelkedő műemléke. A türelmi rendelet után, 1787-ben építették a barokk stílusnak megfelelően. Tornya ekkor még nem volt, egy kis fa haranglábat emeltek mellé. A torony, és vele a végleges épület 1805-1828 között készült el, karzatait és mennyezetét három helybéli asztalos, Nemes Rákos Ferenc, N. Szabó Tamás és N. Szabó János készítette el.
A kazettákat és minden berendezési tárgyat az ekkor már 74 éves Patkó András nyugalmazott tanító, a gyülekezet első iskolamestere festette meg. 1784-ben került a gyülekezetbe, s végig ott szolgált nyugdíjba vonulásáig.
A templom berendezése és mennyezete provinciális barokk. Legnagyobb értéke a 88 kazettából álló festett famennyezet: a táblákon kék alapra festett bárányfelhők terülnek szét. Az egységes bárányfelhő-tenger közepén nagyméretű királykazetta foglal helyet, középpontjából sugárirányban sűrűn kiinduló, stilizált virágszirmokkal, ezek képe egyszerre jelenti a Napot és a növekedést. A kompozíciót fénymagvakkal sűrűn ellátott kör foglalja be.
A kék alapú kazetták elosztása harmonikus, nyugalmat áraszt. A hajó közepén, szélesebb deszkákon, szimmetrikusan oszlok el a felhősáv. A két szélen, egymás tükreként keskenyebb kiosztású sávok futnak végig, elválasztó léceken ritmikus, szabályos rendben kis fehér körök, illetve levélszáras minták vannak. Szép megoldás, hogy a tartógerendákat is a mennyezet kékjével festették meg.
A karzatok alján kis virágmintás táblák vannak, a karzatok mellvédjét kartusok osztják egyenlő arányban és formában.
A padok oldallapjai a hajóban, és a karzaton is szépen, igényesen megfaragottak.
